Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
102 maga a pedagogarcha is tanított. Segédszereket, térképeket maguk az osztályok vettek maguknak. Kézikönyvül részint nyomtatványok, nagyobbrészt azonban kéziratok szolgáltak. De szorgos munka indult meg a kézikönyvek dolgában „s még válogatni is leend nemsokára mód“. Miben látja a bizottság az új rendszer előnyeit 1 a) Az eddigi csak tudós és theologus nevelésére volt szánva s egyedüli eszköze a latin volt. Akinek a latinhoz nem volt tehetsége, minden siker nélkül haladt át az iskolán. Sőt az utolsó 10 évben még nőtt a baj, mert a latint mind kevesebben tanulták meg. Így a tanítási rendszer „tekintetét“ vesztette s általában sikertelenné kezdett válni. Az új rendszer segít a bajon, mert a három első magyar lévén, a többiekhez nélkülözhetetlen lépcsőül szolgál s egyszersmind „elemi“ iskolája azoknak, kik nem akarnak tovább tanulni. Hazánkban a legszükségesebb két nyelv: a latin és német terjedelmesen s az eddiginél célszerűbben taníttatik. Aki gazdasági pályára szánta magát, az alosztályok végeztével ezekre átléphet. Aki tovább tanul, az az alant tanultakat csak kiszélesíti, a megkezdett épületet bevégzi. Így a tanárok is a tudományokba jobban belemélyedhetnek. Nagy előnye, hogy a falusi iskolákkal célszerűbb kapcsolatba hozható, mint az eddigi, mely ott is tanította a latint, mire a földmívelőnek semmi szüksége nincs. A három első osztály végzése után átléphet a középiskolába. b) Az anyai nyelven tanítás hasznát fejtegetni feleslegesnek tartja a bizottság. Csak ez az az út, melyen az előbb felfejtettek létesülhetnek, c) A szakrendszer előnyei szintén kézenfekvők: a tanításnak az eddiginél nagyobb sikeréről bárki is első tekintetre meggyőződhetik. Aztán az életre hasznos sok oly tanulmány van benne, melyet a régi rendszer vagy épen nem, vagy nem ilyen terjedelemben tanított. A gyermek naponként legalább 4 órát leckén tölt, mely alatt fokonként vezettetik. Az eddigi rendszerben a köztanítás nem volt egyéb „repetive felmondatásnál.“ d) Legtöbb aggodalmat a latin nyelv ügye okozta. Ebben a szakrendszer nem hibás, mert a tanítási nyelv kérdése nem a rendszer kérdése: „a nyelv a tanulandóknak nem rendszere, hanem csak vehiculuma lévén“. Tehát itt az élő magyar és a holt latin nyelvet kell szembeállítani. Nem kell sokat magyarázni, hogy helyesebb, ha egy tanulandó nyelvet a tanulónak anyanyelvén magyaráznak meg, mintha a gyermektől nem értett nyelven adják elé. A magyar nyelven tanítás a latin megtanulásának nem áll útjában, sőt azt elősegíti. A kívánt sikerhez biztos reménye van a bizottságnak, mert a heti 6 óra a régi rendszer órái számát felülmúlja. A magyar nyelv szabályainak az ismerete megkönnyíti a latin tanulását.
