Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
160 mind securitasa, mind pedig, ha az schola odamegyen az róm. kath. atyafiaknak az aránt is satisfactiojok legyen, ő kegyelmek magok conditiojokban specificált házhelyeknek, vagy más hasonlóknak ő kegyelmek számukra való szerzés által, melyről assecuráljuk is bone fide. A főkormányszék 1692 jul 22-én azzal a véleménnyel terjesztette fel a tárgyalás jegyzőkönyvét, hogy a felség Kolozsvárt a reformátusok temploma s az unitáriusok iskolája helyett országos jövedelemből építtessen új templomot és iskolát, miben a protestáns rendek is segedelemmel lesznek, egyebekben pedig az egyességet erősítse meg. A végzéseket Alvinczi Péter itélőmester, mint országos követ vitte fel, mellette mindenik felekezet küldött egy-egy követet. A mi részünkről P. Horváth Ferenc volt felkérve, de betegsége miatt Dálnoki János ment vele. Dálnokinak 10 pontban ad utasítást a magatartására nézve az eklézsia. Ez utasításban a következőket hangsúlyozzák: a más két protestáns követtel egyezzék meg s Baranyai Gergelyt vegyék rá, hogy az uniót tartsa szem előtt, melyre mind a négy vallás kötelezve van, hogy ennek megsértésével maguk hasznára a három recepta vallásnak kára ne történjék. Ő maga is ügyeljen mindenekben az unió megtartására, a vallás szabad gyakorlatának biztosítására, punctumainknak feltétlen ratifikáltatására. Ha oda fel hollandiai és angliai remonstransok lesznek, közölje velük dolgainkat, kérje támogatásukat. Ha uj dolgok, kívánságok merülnének fel, semmit magától ne Ígérjen, hanem írjon azonnal haza s a válaszra kérjen haladékot. Ha minket okoznának az egyezség létre nem jöveteléért, ez ellen minden módon igyekezzék minket menteni s mondja el, hogy nekünk csak ez az iskolánk van s ha enélkül maradnánk, „annál biztosabb út a mi religionk eversiojára nem volna, mely dologtól a mi felséges királyunkat is alienusnak lenni ítéljük.“ Mindezekben úgy vigyázzon, hogy a két küldöttől való külön szakadásra okot ne adjon utolsó kénytelenség nélkül. A dolgokról minél gyakrabban küldjön értesítést s általában mindenekben híven és lelkiismeretesen járjon el. Alvinczi Péter országos követnek Bánffy György gubernátor és Bethlen Miklós kancellár 1692 jul. 21-én 21 pontból álló utasítást adnak. Ezek között a 8. pontban legelső teendőül tűzik ki a religiok dolgát s a 3. cikkelybe tett clasula „kivonattatását“. Alvinci 1692 szept. 3-án adja be az udvarhoz első emlékiratát, mely 23 pontot tartalmaz. A 2. pontban előadja, hogy a rendek mindent elkövettek, hogy a r. katholikusok az első és második diploma cikkelyeibe belenyugodjanak, de törekvésük meghiúsult; kéri a gubernium, hogy ő Felsége a
