Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
205 mond 1725 jan. 23-án mint exactor tanítani kezdi nyilvánosan az aritmetikát (Fase. IV. 339.). Nagy György felgyógyulása után 1723 május 5-én szeniornak választatik s megint az ékesszólás tanítója lesz, de 1725-től a görögöt is tanítja nyilvánosan. Vissovatius András 1726 május 4-én kezdi a kozmográfia tanítását (Fase. IV. 367.). íme, a nagy szükségben Szent-Ábrahámi úgy segített magán, ahogy a körülmények szerint lehetett. A filozófiai tanfolyamot végzett diákokat bízott meg „nyilvános“ leckék tartásával, ami rendes körülmények között nem történhetett meg, mert a filozófiai tanfolyamon csak külföldön tanult tanárok taníthattak. Az iskola és a diákság súlyos nélkülözéseket élt át, szinte azt mondhatnók: éhezett. 1718-ban a patronusok vállalták ugyan a tanárok fizetését és a diákok segélyét, de 1719- ben mindössze 298 mfrt, 33 dr. gyűlt össze. Éhen kellett volna pusztulniok, ha nem gondoskodtak volna róluk az unitárius főurak. 3 év alatt több, mint 1000 véka búzát küldöttek Kolozsvárrra. 1721 jun. 18-án Simon Mihály, Sándor Gergely, Balog Zsigmond, Dániel Ferenc és Péter aláírásával felhívás megy az aranyosköri gondnokokhoz, Szaniszló Zsigmond és Bardocz Tamáshoz, hogy buzdítsák adakozásra a híveket, „melyből az eklézsiában mind az tanítóknak, mind az tanulóknak valami consolatioja redundáljon“ s az adakozás minél nagyobb legyen, mert a szükség igen urgens. 1722. dec. 6.-án Simon Mihály, Dániel Ferenc és Sándor Gergely megindító hangon kérnek adományokat „az kolozsvári scholabeli diákok intertentiojára“, „az melyből sustentálódjék az itteni ifjúság“. Mert ha az ifjúságot nem tartjuk fenn, többé schola nem lesz és így nem lévén a falukban levő eklézsiák defectusát honnat suppleálnunk, eklézsiáink is elfordúlnak, mely ha a mi életünkben meglészen, nem tudjuk, miként adhatunk számot Istenünk előtt az ítéletben“. De a gyűjtés eredménye nem volt elég. A diákok nem kapták meg a rendes heti segélyt. S 1723 okt. 9-én 16-an (Fasc. IV. 303) az igazgató engedélye nélkül, de a szeniornak jelentve a dolgot, eltávoztak az iskolából az exactor kivételével, elmentek az unitárius patronusokhoz, hogy elpanaszolják nélkülözéseiket s adakozásra kérjék őket. A diákságnak ez a szokatlan megmozdulása nagy riadalmat keltett és sok szomorúságot okozott, de amint látni fogjuk, sok üdvös intézkedés megtételére szolgáltatott okot. 1724 jan. 19 én Pálfi Zsigmond jegyző aláírásával felhívó levél megy a körökhöz: „Látván az iskolának nagy megszükülését és eddig gyakorolt rendünknek nagy hijánosságát, hogy az scholákból ki ne pusztuljunk és istenes szán-
