Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
62 határidőt tűz ki számukra. De karácsonyig alig tért át valaki közűlök. A fehérvári artikulus szerint az államügyész nyomozást indított a szombatosok és istenkáromlók ellen s tanukat hallgatott ki, hogy a dézsi terminus ügyöket véglegesen elintézhesse. A fiskális direktor az országgyűlés után bejárta a szombatosoktól lakott vidékeket, főleg Udvarhely és Marosszéket; Marosvásárhelyt és Kolozsvárt is megindította a nyomozást és tanúkihallgatásokat. Kolozsvárt a városi tanács kikelt elk ne, »mert hallatlan és szokatlan inquisitionak“ tartotta. Kassai István ítélőmester erre „igen serio megintette a bírákat, hogy az inquisitiot ne impediálják.“ Pokoly (id. m. II ; 137.) a bírák ellenállását „nagyon is indokoltnak“ mondja, mert a nyomozással megbízottak „az eretnek és zsidózó könyvek“ összeszedésénél nem kímélték a kifogástalan unitárius könyveket sem, hanem a szombatos iratok elkobzása mellett lefoglaltak olyanokat is, melyeket az unitáriusok eddig több mint félszázadon keresztül szabadon használhattak. Milyen volt a nemzetközi helyzet vallásügyi tekintetben a dézsi egyesség idejében ? A hollandi református egyház a dordrechti zsinaton (1618-19) kizárta kebeléből azokat, akik a supralapsarizmus dogmáját nem fogadták el. Ezek aztán — 1610-től remonstransoknak neveztetve — mindenféle üldözésnek voltak kitéve úgy, hogy 1630-ig csak titokban gyakorolhatták vallásukat. Vádolták őket szocinianizmussal is, mert szívesen érintkeztek Lengyelországból jött szociniánusokkal. 1628-ban a szociniánusok üldözését kívánják egyik zsinaton világi részről. 1630-ban vallásszabadságot nyertek s 1634-ben Amsterdamban teológiai szemináriumot alapítottak. Ekkor jött közbe Statorius levele,1 melyet akkori hollandiai szokás szerint közzétettek, nyilvános helyeken, templomok ajtaján kiragasztották úgy, hogy mindenki olvashatta. Közzétételének célja valószínűen: az épen megerősödött remonstrans egyház elnyomása, gyanúsítása s fejlődésének gátlása és hogy csapást mérjen a szociniánizmusra, ha a holland remonstránsok között is volnának hívei. A levél erdélyi vonatkozásai következők: A levél írója Statorius az a Stoinski, aki 1633-ban Kolozsvárt volt s itt az unitárius kollégiumot, templomot meglátogatta, két társával együtt, mikor Frank Ádámot Kolozsvárra kisérték. Pap volt Rakowban, 1638-ban, Lengyelországból elűzetve Hollandiába menekült. Levelének, melyet 1638-ban küld Frank Ádám kolozsvári lelkészhez, jelentősége abban áll, hogy épen 1 Miklós Ödön, Statorius János lengyel szociniánus lelkész levele Frank Ádám kolozsvári unitárius lelkészhez 1638-ból. Kér. Magvető, 1917.
