Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
53 nente.“1 E fejedelmi levél szerint tehát minden pap és mester a saját maga püspökétől és mesterétől függött. E „csodálatos egyetértés“ úgy keletkezhetett, hogy Mihály vajda és Basta rémuralma alatt a kolozsvári központtól távoleső vidékeken, a Székelyföldön s különösen Háromszéken és Erdővidéken levő eklézsiák felügyelet, vizsgálat és ellenőrzés nélkül maradtak. Ennek a helyzetnek lett a következménye az, amiről a Katalin által 1630-ban elrendelt tanúkihallgatásokból értesülünk, hogy az ottani eklézsiák szabadon hívhattak magoknak papokat és mestereket. Megtörtént nem egyszer az is, hogy egy eklézsiában unitárius pap volt és ref. mester, vagy megfordítva. Állások üresedése alkalmával ref.-t hívtak oda, ahol azelőtt unitárius pap volt s ugyanígy mestereket is. A papok és mesterek békességben éltek még abban az esetben is, ha különböző felekezetekhez tartoztak. A két felekezet tagjai sok helyen ugyanazon templomba jártak s egy istentiszteletet hallgattak. A felügyeletet és egyházkormányzást mindenik fél felett saját elöljárósága gyakorolta. Ezt az állapotot a szükség hozta létre s a ref. és unitárius esperesek kérésére a fejedelem megerősítette, szentesítette. Bethlen ezzel a privilegiumos levéllel vallási elfogulatlanságának jellemző bizonyítékát adta. A két vallás hívei között eddig is fennállott és nagy elismeréssel kiemelt egyetértést és barátságot — mondja Pokoly — még szorosabbá tette s „oly szoros kapcsolatot létesített, mely communitas néven századokon keresztül fennmaradt“. (Id. m. 2. 59.). Ez a meleg barátság és szoros egyetértés azonban nem sokáig tartott, sőt az is kérdéses, hogy a valóságban megvolt-e egyáltalában. Legalább is erre mutat az a Bőd Péternél1 2 olvasható adat: „Megállapíttatott, hogy a ref. püspök bizonyítványa nélkül még az unitáriusok közé sem vehető be papságra. Ilyen bizonyítvány az árkosi unitárius pap részére a következő: „Tasnádi Mihálytól, a szentháromságot valló eklézsiák püspökétől a tudományban és erkölcsökben ünnepélyesen megvizsgáltatván bevétetett a törvényt és evangéliumot tanítók, az üdvözítőtől szerzett szentségeket kiszolgáltatok közé a mi tisztelendő testvérünk Márkosfalvi Dávid. Amit bizonyít az egyház közpecsétjével és annak püspöke aláírásával megerősített e levél. Kelt Kézdivásárhelyt (Vásárhelyini Siculorum) 1614 jan. 16. Michael Tasnádi superintended“. Bod ezt az adatot az „árkosi eklézsia levelesládájából“ közli. Ebből úgy látszik, hogy nem minden pap függött a saját 1 Kér. Magvető, 1906, 22—30. 2 História Unitariorum in Transylvania, Leiden 1781. 182.
