Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
46 mert nálok nélkül nem lehetnek és nem újságot prédikálnak“.1 Tehát szigorú ellenőrzés alá került az iskolában a tanítás, a szószéken az igehirdetés és a sajtóban a gondolat szabad nyilvánítása. 1571 dec. 17-én a szegény és árva tanulók részére adott 250 frt dézmanegyed alapítólevelét megerősítette ugyan, de a tanárokat rendeletéi megfélemlítették. Az iskola ügye elárvult. A tanítás fiatal tanítókra szállott. Az 1573 dec. 10. közgyűlés arra kéri a főbírót, kerítsenek olyan scholamestert, aki ne legyen gyermek, hanem legyen emberszámban és becsületben, ki a város gyermekeinek tanítására és egyéb iskolában levő diákoknak bírására elég legyen. Fizetést a város a magáéból nem akar adni, mint eddig, hanem mint régente volt, hogy az abc-tanuló és sillabizáló gyermekek esztendeig fizettek 25, olvasók 50 drt, aki helyen ül, 1 frtot. Ezen kívül a plebanus úr szabad asztallal tartozik a mesternek, melyet tisztességesen kiszolgáltasson.1 2 Ez a fizetés-leszállítás nyugtalanságot és elégedetlenséget keltett. Kérésükre az 1574. évi jan. 27. közgyűlés az előbbi állapotot visszaállította. „Megígérik a scholamestereknek az előbbi 100 frtot, de biró uram hivassa be a tanácsba és adja elébe, hogy kétképen való fizetést nem akarnak tenni a gyermekektől, hogy a tanító diáknak is külön fizessenek a gyermekek szülői. Mert a város a mestert nem az idegen diákoknak, hanem a magok gyermekeiknek fogadja és tartja. Azért azt kívánják, hogy a mester a gyermekeket az öreg diákoknak közébe ossza be tanításra és meghagyja nekik, hogy szorgalmatosán tanítsák. Az ő jutalmuk a gyermekektől nem egyéb, mint a sabathalis (= szombati ajándék), azzal elégedjenek meg. Amelyik nem akarja tanítani a gyermekeket, azt a mester se tanítsa, sőt küldje ki az iskolából az aféle engedetlenkedőket; mert a meghalt kegyelmes fejedelmünk elég segítséget rendelt nekik a kvartából, kivel meg kell elégedniük.“ Ebből a közgyűlési végzésből látszik, hogy ez időben az iskola tanári kara csak a scholamesterből állott, kinek segítségére voltak a kis tanulók tanítására az idősebb diákok. Lektorokról tehát most még nincs szó. És látjuk azt is, hogy az iskola a megszületés első idejében minő nehézségekkel küzd. A mesterek a vallási üldözések és félemlítések miatt sűrűn változnak. Gyakran nincs, ki a megüresedő helyet betöltse. Keresve kell keresni a megfelelő embert. Most amikor nemsokára képzett és lelkes jezsuita páterek kezdik meg nagy buzgalommal ellensúlyozó működésüket, ná-1 Jakab Elek, Kolozsvár története II. 208. 2 U. o. 213.
