Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
43 Az 1605. jun. 8. közgyűlésen bejelentik, hogy a prédikálást megengedték. Bocskai uralomra kerülvén az elvett templomok, iskola és minden vagyon visszaadását elrendelte. De a visszaadás nem ment simán és akadályok nélkül. A városi jegyzőkönyv leírása szerint így történt: A katholikusok a rendelet e pontja ellen kérést adtak be. A tanács 1605 jun. 21-én „szavazatok többségével“ kimondotta, hogy a kérés „a városnak legelső és legfőbb kívánsága ellen van“ és „lelkiismeretek ellen semmiképen rá nem mehetnek, sőt arra semmi úton senkinek szabadságot nem engedhetnek“. Mi történt ezután, nem tudjuk, de a jul. 16. közgyűlés már az átadással foglalkozott. A jezsuiták rektora Kadi atyával a gyűlésbe ment s azt kérdezte, mik azok, amiket a város visszakíván. A gyűlés a város nevében kívánta a templomot, iskolát, plébánia-házat minden hozzájok tartozó jókkal, „mind a városi urainknak házakkal együtt“. A rektor azt felelte, hogy ők azok közül „hatalmasul semmit sem bírnak, hanem törvényesen bírják, Báthori fejedelem emberei és a tanács bocsátották kezekbe“. A közgyűlés bebizonyította, hogy nem törvényesen bírják, hanem erőhatalommal foglalták el, amint ezt a két jezsuita atya levele igazolja, akikkel az elvételt annak idején aláírásukkal ismertették el. Erre a közgyűlés „szavazatok többségével“ kimondotta, hogy mindakét templomot adják vissza, „a plébánia-házból pedig a jövő kedden estére minden marhástól kiköltözzenek, a leltárt, amivel elfoglalták, adják ki. A bírónak legyen gondja e határozat végrehajtása, hogy se marhájokban, se személyükben senkitől meg ne bántódjanak. Ha e végzéseknek nem engedelmeskednek és a városból ki nem költöznek, oltalmát megvonja tőlük“. A jul. 21. közgyűlés már megállapítja, hogy a jezsuiták a városból kimentek s intézkedik a Göcs Pál plebánusnak való átadásról, akinek meghagyja, hogy „istenes lelke szerint“ elégítse ki a prédikátori rendet, „akik mind hevet, mind hideget velünk együtt tűrtek, szenvedtek, nem különben az iskolához valókat is egészen elégítse ki, valakiknek valamivel tartozik úgy, hogy azok is, nyavalyások, hálával vehessék, egész béröket fizesse meg nekik“. A római katholikusok nem nyugodtak meg a végzésen. Lépéseket tehettek sérelmeik orvoslására, mert az aug. 23.-i közgyűlés ilyen végzést hoz : „Ami a háromságos atyafiak indulatjukat illeti, meghatároztatott, hogy a bíró minden haladék nélkül az idősebbekből számosokat gyűjtsön be és azokat hivassa meg, akikről tudja, hogy hit alatt való kötelességüket megszegve a város bevett vallása ellen (contra receptam religionem civitatis) törekednek s intsék meg őket fenyítékkel,
