Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
38 lett a trón és a jezsuiták között. Az országgyűlés végül száműzetésüket kimondotta és Zsigmond „szivében titkos ellenmondással“ megesküdött, hogy a jezsuitákat Erdélyben nem tűri meg, be sem hívja többé s 25 nap alatt kiűzi országából. Hosszú idő óta az első örömnapja az unitáriusoknak, mikor dec. 16-án Hunyadi Demeter püspök a medgyesi templomban hálaimát mondott Istennek, köszönetét a fejedelemnek s különösen a rendeknek, hogy oly kitartóak voltak. A jezsuiták 1589 elején elhagyták az országot. De Zsigmond keserű önváddal szivében egyre-másra küldte utánuk hívogató leveleit, hogy csak jöjjenek be, mert világi, kanonoki ruhában nem lesz semmi bántódásuk. A fejedelemnek ez az eljárása törvénytelen volt, sőt egyenesen esküjébe ütköző, amit nem enyhít az, hogy a pápa felmentette esküje alól. De menthető s háborgó lelkiismeretéből kimagyarázható, mondja Veres. Jogtalan volt az a cselekedete is, hogy a jezsuiták birtokait nem csatolta a fiskushoz és megengedte, hogy egy páter továbbra is Kolozsmonostoron maradhasson, ott taníthasson, prédikálhasson, a kolozsvári tanács tiltakozása és parancsa ellenére. Hiteles történeti adatok igazolják, hogy a medgyesi határozatok ellenére is maradtak itt jezsuiták. Világi papoknak öltözve megeresztett szakállal és bajusszal visszajöttek s mindvégig kitartottak. 1591. tavaszán Carillo Alfonz jött be, kinek érdeme a jezsuita kollégium és szeminárium működésének megszakítatlan folytatása. A városi tanács 1589-ben és 1591-ben végzést hozott, hogy a városban maradt jezsuita páter távozzék. 1593. május 22-i közgyűlés megtiltotta a kolozsmonostori diákoknak, hogy a városba bejárjanak temetésre. Amiből látszik, hogy a száműzetés idején sem szünetelt az iskolájuk. Az 1593. évi országgyűlés a jezsuiták népes helyeken való újabb megtelepedését panaszolja fel, s végzést hoz, hogy e helyekről távozzanak. Azzal is vádolták őket, hogy tanulóikat fegyverre ingerelték. Habár az ingerültség folyton nőtt ellenük, Carrillo mégis négy évi munkájával kivitte, hogy a fehérvári országgyűlés 1595 máj. 1-én törölte a medgyesi pontokat s megengedte a jezsuiták visszatérését három helyre: Kolozsvár, Monostor, Fejérvár, kikötvén, hogy „az minémü tanítók, prédikátorok az római religion kívül az egyéb recepta religiókon országszerte vannak, se személyekbe, se iskolájokba, se templomokba, se jövedelmekbe meg ne háboríttassanak, de a jezsuita atyák is „semmi összeveszésre és egyenetlenségre okot ne adjanak“. A rendek jóformán még el sem oszoltak, már megszerezte a fejedelem utasítását a városi tanácshoz, hogy „az ott való kollégiumot templomostul mind az monostorjával együtt minden
