Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
374 tartunk. A tanárok és tanítók fizetésének megállapításánál az legyen az elv, hogy tisztességesen megélhessenek. Az értekezlet csak tanácskozik, döntőleg nem határozhat; minden egyházi és iskolai reform kérdésében a minisztérium hallgassa meg a főtanácsot. Végűi az egyházi és iskolai elvett vagyon és jövedelem visszaszerzése iránt az egyház felterjesztést fog tenni abban a reményben, hogy az alkotmányos kormány végre valahára elintézi ez ügyet s kárpótol a szenvedett veszteségekért és sérelmekért. Mikor ezt az utasítást 1848 augusztus 13-án tárgyalták, ugyanazon gyűlésen terjesztették elé a keresztúri kör felterjesztését, melyben rosszalását fejezi ki afölött, hogy a kolozsvári különböző felekezeti tanárok értekezletén felmerült közös egyetem eszméjét, melyeket a többi felekezetek tanácsai „hazafiui örömmel“ fogadtak, a mi főtanácsunk elutasította. A kör valami kósza hírnek ugrott be. A kolozsvári tanárok terve a főtanács előtt nem fordult meg. Az sem való, hogy a többi egyházak főhatóságai elfogadták volna. Csak annyi igaz belőle, hogy „némely tudománybarátok“ gondolkoztak arról, hogy a három társintézet összeolvasztásával lehetne egyetemet létesíteni s egymás között beszélgettek, de a kivitel kérdésében semmiben sem állapodtak meg. A rosszalásnak semmi alapja nincs s a kör igyekezzék máskor „nem költeményes, hanem a valóságnak megfelelő értesülést“ szerezni. A miniszternek abból a tervéből, hogy az egyházak szükségletei „közálladalmi segélyezéssel“ fedeztessenek, semmi sem lett. De nem valósultak meg azok a haladószellemű kívánságok sem, melyeket egyházunk vezetői kifejeztek: az állami oktatás, a polgári házasság, az állami vagyonnak az egyházaktól való visszavétele sem. S még egy félszázad volt szükséges és sok küzdelem, érvelés, míg a polgári házasság a törvénykönyvbe becikkelyeztetett. A tanács utasításában oly fenntartások és kikötések vannak, melyek az elvileg elfogadott állami patronátus eszméjével ellenmondásokban vannak. Megkezdődött a szabadságharc, az események rohamosan követték egymást. Meg kellett tenni az intézkedéseket az 1848/49-i isk. év megnyitására. Okt. 23-án kimondják, hogy az iskola az alosztályűakra nézve nov. 1-én nyílik meg, a filozófiai tanulmányokat hallgatókra nézve a tanév megnyitását bizonytalan időre elhalasztják. Nov. 5-én megnyitják a különben is üresen álló iskolát a menekültek s különösen az özvegyek és árvák részére. 1849 jan. 14-én intézkednek, hogy 20-án a tanítás megkezdődjék. De nem történt meg. Febr. 4-én jelenti az igazgató, hogy több gyerek jelentkezett. Határozzák, hogy még e héten meg kell kezdeni a tanítást úgy, hogy a professzorok „a mostani szorult körülmények között“ az alosztályiakat tanítsák.
