Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
371 hozzájárulását. A főrendek között voltak, akik az unitárius vallás befogadását a részek visszakapcsolásáig akarták halasztani, de a többség kimondotta, hogy „az unitáriusok bevételét, mint amely a haza boldogságára s virágzására, a nemzetiség emelésére oly jótékony hatást fog gyakorolni, kár nélkül a részek visszakapcsolásáig nem lehet halasztani“. Ez a határozat mutatja, hogy vallásunk ügye a közigazgatás jelentéktelen szorítójából elvi magaslatra emelkedett s nemzeti üggyé lett. Tudni kell azonban, hogy a vallási viták vezérszónoka Eötvös volt. Vallásunk elismertetése az utolsó rendi országgyűlésre 1847—48-ra maradt, de itt sem ment egyszerre. Az ügy 1848 febr. 19-én a községi választói jog kérdésénél került szóba, mit a törvényjavaslat a törvényesen bevett vallások valamelyikéhez akart kötni. Bohus János, Arad egyik követe, azt indítványozta, hogy hagyják ki ezt a feltételt. Célja ugyanis az volt, hogy a zsidók is polgári jogokat nyerjenek vele. Kossuth az érdemesebb zsidókat is fel akarta ruházni választói joggal. Csausz János, Nagybánya követe, Kossuth módosításához csatiatkozva azt kívánta, hogy a polgári jogokat az unitáriusokra is terjesszék ki. Az indítvány visszhang nélkül hangzott el a zsidó kérdés szenvedélyes vitájában. Március 31-én Kossuth a kerületi ülésben javaslatot nyújtott be 5 §-ban. Az első: az unitárius vallás törvényesen bevett vallásnak nyiváníttatik. Az idők jele volt, hogy mind az öt cikkelyt egyhangúan elfogadta az alsó tábla s nyomban átküldötte a főrendekhez. Itt ápr. 2-án tárgyalták. Egy hang sem emelkedett az első cikkely ellen. A javaslat ápr. 11-én nyert szentesítést.1 Az egyházi kápviselő-tanács ápr. 18-án az általános öröm és lelkesedés hatása alatt iratot határoz küldeni a királyhoz, a nádorhoz és miniszterelnökhöz. Utóbbiból álljanak itt e sorok, melyek jellemzően mutatják a lelkeket akkor foglalkoztató eszméket. Olyan hitfelekezet nevében szólunk, „amely távol van, hogy a sectizmust az álladalom felébe emelje, mely távol van, hogy ne a státus céljait ismerje a legfőbbeknek, a legszentebbeknek. Hitfelekezet nevében szólunk, amelynek erős meggyőződése, hogy a honnak hazafiak, nem felekezet-emberek kellenek, melynek erős meggyőződése, hogy a nevelés ügyét az álladalomnak kell rendezni és vezetni; hogy e tekintetben, miután a lelkiismeret szabadsága biztosítva van, vallásfelekezet nem létezhetik. Üdvözöljük a nevelés terén is a szép magyar hazát, mely a vallásszabadság mellett a nemzeti nevelés elvét js a státus-épület alapjául fekteti“. 1 Dr, Kiss Ernő: Az unitárius vallás törvénybeiktatása a pozsonyi országgyűlésen. Kér. Magvető, 1906. 24*
