Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
368 nemzeti irodalomé, melyet nemcsak írásaival, hanem a könyvvásárlással és gyűjtéssel szolgál. Sőt Széchenyi eszméit Széchenyi előtt már megtaláljuk nála, ha nem is oly tudatos és határozott formában. Nagy örömmel hirdeti mindenfelé, mikor Széchenyi és Wesselényi a reformokat megindítják. „Még soha egy magyar könyv is nagyobb behatást nem csinált Kolozsvárt, mint Széchenyié a „Lovakról“, írja Gedőhöz. Széchenyit és Wesselényit oly házaknál is olvassák, ahol imádságos könyvön és contractuson kívül egyéb magyar írást nem olvasnak.“ A Hitelről azt írja Gedőnek: „épen mintha szívemből volna kiírva. Ezen tárgyról én sokat elmélkedtem, de se nyelvet, se formát nem tudtam adni gondolataimnak. S mely meglepő nekem itt magamat látni ?“ A Hebet és Aurorát olyan házakhoz is bevitte, ahol eddig magyar könyv nem forgott. Döbrentei Pestre költözésekor írja Gedőnek: „átok alatt meghagytam, hogy a magyar szót oda is hozza be.“ 1829-ben nagy az öröme, „hogy Kolozsvárt a legelső magyar ételcédulát folyamatba hozhatta.“ Északamerikai utazásával erkölcsi forradalmat idézett fel a lelkekben a politikai és társadalmi viszonyok felfogásában. Döbrentei emfatikusan kiált fel: Áldásom rád Eszakamerikai utazásodért. Széchenyi meg azt írja neki: „Szebb ajándékkal senki meg nem tisztelte a magyar hont és királyságot.“ Pedig — mondja szerényen — „ő csak oly dolgokat írt meg, melyeket másutt mindenki tud, csak nálunk újságok azok.“ Megalapítják a kaszinót, Széchenyi példájára, melynek célja: a míveltebb társalkodás, nemzetiség előmozdítása, a közértelem és érzés terjesztése. A tagok megindítják a Vasárnapi Újságot, melynek célja: a nevelés által a serdülő generációt formálni, könyvek s nevezetesen folyóírások által a meglettebb értelmet érlelni. Az ő lelkében fogamzott meg először Erdélyben egy országos múzeum eszméje. Amit Széchenyi csinált künn Magyarországon, ugyanazt, ugyanolyan szellemben csinálta itt kisebb körben Bölöni Farkas Sándor és híveinek köre. S amit künn a társadalomban csinált ő, ugyanazt csinálta — mint látni fogjuk — az unitárius kollégium ifjúságának egy komoly, lelkes csapata. Bölöni Farkas Sándor a nemzeti eszméért hevülő, az önképzést célul tűző komoly ifjúságnak valóságos mentora. Az ifjúság védnökül kéri meg, hogy védve legyen a kívülről és belülről várható gyanúsító spicliskedéstől. 0 meg örömmel vállalja e pártfogói szerepet, nem a hivatal külső díszéért, amire nem vágyott, hanem azért, mert égett a nemzeti irányú haladás szüntelenül nyugtalan vágyától. Brassai tanárrá választása a szabadelvűek győzelme volt az aulikusok felett. Hogy milyen mélyen élhettek a lelkében e korból szerzett emlékei, mutatja az, hogy még 90 éves korában
