Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

364 meggyökeresedett nézetek védelmében óvják és megőrizni óhajtják a latin jogát. A közélet, a hivatalok, a tanítás nyelve a latin volt s aki azt támadta, az a nemzeti magyar élet ha­gyományait támadta. Maradt minden a régiben. A tanuló két életet élt. Egyiket benn órán, ahol hallgatta és másolta a száraz, rideg, scho­­lasztikus latin előadásokat. Másikat künn a maguk diáki tár­sadalmában, melyben a nemzeti nyelv és irodalom problémáit magyar nyelven olvasták, tárgyalták és vitatták. Milyen fáj­dalmasan jellemző, amit Kriza mond magáról, hogy csak 18 éves korában s „mint egy történetből“ kapott nehány újabb­­kori magyar írót, mint Kazinczy, Fáy András, „többre nem is emlékszem,„ hogy olvastam vagy ismertem volna 19 éves koromig“.6 És hogy úgy bele jött a latin disztichonok készíté­sébe, hogy a magyar versekre nem kapott oly szép lectákat, mint a latin versekre. Mintha a Himnusz halhatatlan költőjét hallanók, aki — saját vallomása szerint — 13 éves korában jobban tudott latinul, mint magyarul. Mikor aztán a nemzeti szellem megérintette fuvalmával a lelkeket, nálunk is egy kezdetben bátortalan, tapogatózó, később mind élénkebbé és öntudatosabbá váló fejlődés indul meg, mig Brassaival győzelemre jut a nemzeti nyelvű taní­tás ügye. A fejlődés új irányát Dániel Elek főgondnoknak a hívek­hez küldött, adományokat kérő leveléhez kötjük. Eddig mindig csak az épületekre, tanári fizetésekre, a tanulók segélyezésére kértek. A főgondnok 1806-ban levelében most új húrokat üt meg: adományokat kér, hogy az ifjúság számára könyveket vásárolhassanak, hogy olvashassanak és önmívelés által halad­hassanak. Ez új dolog volt: eddig az életről kellett gondos­­kodniok, most már-már idejük jut a szellem táplálására is. Kozma Gergely (1774—1849), Homoródszentmártoni Gedő József (1778—1855) és Szabó Sámuel már a század elején irodalmi triumvirátust kötnek.7 Az első akkor szentgericei pap, a második a vásárhelyi kir. táblán fogalmazó, a harmadik keresztúri igazgató. Az elsőnek már fordításai, színművei és beszédjei jelentek meg. A második a Teleky-könyvtár szorgal­mas olvasója. A harmadik nagyképzettségű tanár, sok kézirat­ban maradt könyv szerzője. Mindhárom lelkes híve a nemzeti irodalom fejlesztésének. „Meleg lélekkel fogadtak minden esz-6 önéletrajza. Keresztény Magvető, 1912. 7 Kozma Ferenc: Kozma Gergely. Életrajz irodalomtörténeti adalékok­kal. Kér. Magvető, 1876. — Buzogány: Homoródszentmártoni Gedő József életrajza. U. o. 1878. — Kőváry Gedőről u. o. 1899.

Next

/
Oldalképek
Tartalom