Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
354 A rendek mindenek előtt az alkotmányos és törvényes állapotok visszaállítását követelték. A legelső sérelem az volt, hogy a guberniumot nem választották, hanem kinevezték. A vita közben eddig nem hallott, új gondolatok és merész eszmék szálltak a levegőben. Kemény Dénes keményen kivágja: a legfőbb hatalom az államban a néptől származik és a követek csak neki felelősek. Vagy: mióta Erdély a Habsburgok alatt van, az ország javára alig hoztak törvényt. Br. Huszár így menydörög: „a teremtőtől kegyelmet várok, az uralkodótól igazságot követelek s törvényes kívánalmaim teljesítését. Mi itt törvényhozó testület vagyunk, egy szabad nép képviselői. Ki áll még felettünk? Ki merem mondani: senki. Velünk szemben ismerek valakit, az uralkodót; de felettünk, ismétlem, senkit sem látok“. Wesselényi azt fejtegette, hogy ha az uralkodónak joga van egy törvényt megszüntetni, akkor az a joga minden törvénnyel szemben meg van; de akkor a nemzetnek is meg van ugyan ez a joga, megszüntetni azokat a törvényeket, melyek neki nem tetszenek, pl. amelyek a király iránti hűséget előírják. Ez már forradalmi hangi Javasolta, hogy kinevezett hivatalnokok rendeletéinek ne engedelmeskedjenek. Szász Károly azt fejtegette, hogy törvényeket csak a törvényhozó szüntethet meg. Bethlen János szerint az egyetlen biztosíték a törvények megtartására a lélekben s a nép erkölcsi erejében van. Emelkedett szellemű, új gondolatok, új szellemi életet termelő csirák. A szász követek utasításában a többek között ez áll: „Ha Erdély egyesülése Magyarországgal szóba kerül, el kell utasítani, tekintettel ez ország politikai önállóságára s figyelemmel arra, hogy az ev. egyháznak Magyarországon nincsenek meg azon jogai, mint Erdélyben és az unitáriusok egyáltalában nincsenek elismerve.“ (Teutsch, id. m. 82.) Még csak a választásokról tárgyaltak, mikor Wesselényi tűzcsóvát dobott a kedélyekre. Minthogy a kormány a nemzeti gyűlésben elhangzott beszédek kinyomatását megtiltotta, ő kőnyomatoson sokszorosíttatta azokat s kiosztotta. Az országgyűlés ujjongva fogadta, az ifjúság fáklyászenét adott. A király 1835 febr. 6-án engedetlenséget, lázadást s a tárgyalások szándékos elhúzását hozván fel okul, az országgyűlést feloszlatta, minden újítást semmisnek nyilvánított s a követeket komolyan figyelmeztette, hogy azonnal haza térjenek s a közrend megzavarásától őrizkedjenek. 1834 jun. 14-én (Fase. XI. 28.) jön egy guberniumi rendelet, hogy magyarországi ifjak írtak az erdélyiekhez, hogy alkossanak politikai egyesületeket s kívánják a Magyarországgal való egyesülést. Erre a tanuló ifjak s kancelláriai Írnokok Kolozsvárt összegyűltek, szervezkedtek, hogy a magyarorszá-
