Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
34 Báthori István 1576 elején Lengyelországba költözött, de állandóan figyelemmel kisérte a szomszédos Erdély vallási ügyeit. Már 1567 nyarán, mikor János Zsigmond betegen feküdt, gondolkozott egy jezsuita kollégium felállításán. De a fejedelem felgyógyult s tervével hallgatnia kellett. Mikor Erdély fejedelme lett, iskolaalapításra nem gondolhatott, mert a jezsuiták behívásával nem akarta maga ellen zúdítani a protestáns urak haragját, kiknek megválasztását köszönhette. De a tervet nem ejtette el. 1578 tavaszán jelentette szándékát a pápának, ki örömmel támogatta azt. Egy év múlva, 1579 tavaszán Báthori Kristóf jelentette királyi öccsének, hogy elérkezett az idő a jezsuiták beküldésére, mert „a mindenkitől gyűlölt Dávid Ferencet kénytelen volt elfogatni, hogy számot adjon tanairól s aligha kerüli el a halált.“ Hogy útjokat előkészítse, egy udvari prédikátort küldött Kolozsvárra s a városi tanácshoz szigorú parancsot, hogy bántani ne merjék. Hogy a papot bántódás ne érje, a lakosság és kivált a tanulók részéről és „semmi gyalázatos szó rajta ne essék“, a közgyűlés elrendelte a bírónak: „hivassa be a mestert és hagyja meg neki, hogy megfenyítse az gyermekeket, hogy semmi kiáltással, vagy gyalázatos szóval ne illessék az megmondott papot“ bejövetelekor. Báthori István késedelem nélkül útnak indította Szántó (Arator) Istvánt nehány társával, akik okt. 1-re érkeztek meg Kolozsvárra. S mikor Dávid Ferenc a dévai vár börtönében utolsó napjait élte, a jezsuiták Monostoron már megkezdették az ifjúság tanítását. Az 1579 okt. 20—24-i tordai országgyűlésen a fejedelem már bemutatta a lengyel király levelét s előadta, hogy ő a jezsuitákat Kolozsmonostorra már be is hozta az ifjúság oktatása végett. Az országgyűlés befejezett ténnyel állott szemben. Nem tehetett egyebet, mint tudomásul vette, de könyörgött a fejedelemnek, hogy „ami végre hozatta őket, viseljék csak abban magukat, a tanításon kivűl ne menjenek, legyenek a tanítás tisztéhez kötelezve, hogy a különböző tanítók közt háborúság ne következzék“. Képzett, buzgó és lelkes tanítók voltak ezek a jezsuiták, akik azzal a céllal küldettek ide, hogy az arianusok hatását ellensúlyozzák s a tanulókat iskolájukból elvonják. „Ügy indult munkájuk, mondja Veress Endre, hogy Kolozsvár unitáriusait és egyéb újhitü lakóit bámulatba ejté.“ Báthori Kristóf 1579-ben írja a lengyel királynak, hogy levele keltének napján Leleszi páter 40 unitáriust keresztelt meg.2 A tanulók száma nemso-2 A kolozsvári Báthori-egyetem története lerombolásáig, 1603-ig. Erdélyi Múzeum, 1906.
