Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
346 a törvény hozta be az ifjúság vallásoktatására. Bencédi Pál szerint (Kér. Magvető, 1915. 169. 1.) a lutheránusoknál már 1735 előtt megvolt, a reformátusok 1788 óta tudnak róla, de csak később ment át a gyakorlatba. Ez az adat azonban tévesnek látszik, mert Teutschnál (Geschichte der ev. Kirche in Siebenbürgen, II. 242.) azt olvassuk, hogy az evangélikus egyház Müller püspök ajánlatára 1793-ban vezette be; de csak későre, körülbelül a múlt század közepe óta vette fel ez a vallásoktatás azt az ünnepélyes alakját, melyben ma gyakorolják. És itt a konfirmációi úrvacsorában nemcsak az ifjak, hanem családjaik is részesülnek, ami különösen megható, bensőséges családi ünneppé teszi azt. A konfirmációi vallásoktatás a Spener—Franke-féle pietizmus egyik legjótékonyabb hatása, amely későre ugyan, de mégis elhat hozzánk. Valamint téves Csifónak az az állítása is (Kér. Magvető, 1910. 208.), hogy a „konfirmáció sokkal későbbi keletű“, t. i. Lázár István püspök koránál. Boros (Szertartások és vallási szokások az unitárius egyházban, Kér. Magvető, 1933. 195—197.) a konfirmációról csak annyit mond, hogy „a nyilvános kikérdezés a 19. században kezdődött“. De már az 1720. évi szentlászlói püspöki vizsgálat elrendelte, hogy „úrvacsorát venni kötelesek az ifjú legények és megért idejű leányok“. Egy másik dolgozatában (Száz esztendő az unitárizmus múltjából, K. Magvető, 1925. 14. 1.) meg azt mondja, hogy a konfirmációt az 50-es években rendelte el a főhatóság, de lassan és először csak szórványosan jutott be a gyülekezetekbe. A középiskolai ifjúságra nézve a konfirmálásnak egy másik módja volt életben, t. i. a frekventálás alatt előírt káté felmondása. Sőt az 1839. évi iskolai törvény 38. cikkelye azt mondja: „Úri vacsorát elkezdve a poétától minden, aki már a hittudományban megpróbáltatott, tartozik venni; aki elmulasztja, előbb megfeddésre, azután 12 p krra büntettetik“. Az I. cím I. cikke szerint pedig a deákok „a vallás elveiből megpróbáltatások után a törvényeknek szoros megtartására neveik aláírásával és hütök letétele mellett magokat kötelezik“. És ezután úrvacsorát venni minden alkalommal kötelesek. Ügy látszik, hogy a konfirmációi oktatás elrendeltetett ugyan, de csak papiroson maradt a gyenge és nem eléggé éber felügyelet és ellenőrzés miatt. Az sem lehetetlen, hogy talán a szabadságharc miatt elmaradt ez a tanítás s a főhatóság szükségesnek látta újból életre kelteni. Mert 1853-ban „újabban“ is elrendelte a konfirmációi oktatást. Az egyházkörök ismételten sürgették egy alkalmas vezérkönyv kiadását. Ennek a sürgetésnek volt az eredménye Ferencz József kátéjának 1864. évi megjelenése. A konfirmáció a pietizmus jótékony
