Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
331 elfoglaltattak. Kertek, szöllők, szénafüvek, szántók minden igaz ok nélkül erőszakosan elfoglaltattak. A végrehajtás már előre megtörtént volt s az unitáriusoknak csupán az maradt fenn, hogy a katonai erőszakot elviseljék s minthogy azt állították, hogy mindez a császár jóváhagyásával történt, kijelentsék, hogy nekik csak az engedelmesség maradott fenn s minden további panasztól elállanak. Végűi alázatosan kérik, ne húzzák-halasszák az ügy elintézését a végtelenségig, hanem elvett javaikat visszaadván biztosítsanak nekik végre nyugalmas megmaradást. A guberníum válasza rövid és velős. Mindössze annyi, hogy a státus szűnjék meg a sérelmek felhordásától s adjon be a püspök fizetéséről kimutatást. 1791 után 1841-ig újabb panaszok merültek fel. Az 1791. évi 56. t. c. szerint a négy bevett vallás szimbolikus könyvének ki- vagy újranyomatása minden más vizsgálat nélkül csak azon vallások elöljáróira és konzisztoraira bízatott. Mégis 1836 ápr. 18. 3936. sz. rendelet szerint előleges vizsgálatra az ilyeneket az udvarhoz kellett felküldeni. A főtanács tiltakozott ez ellen, de sikertelenül, mert homagialis engedelmességre utasíttatott. Főtanácsi és zsinati jegyzőkönyvek, válóperekben hozott ítéletek legfelsőbb vizsgálatra, illetőleg elhatározásra felküldetni rendeltettek. Vegyes házasságoknál felmerült panaszok. A hadseregben unitárius lelkészek nem alkalmaztatnak; egyházi személyek egyházi hatóságok alá tartozó vétségekben polgári bíróságok elé utaltatnak. Ennek a kérelemnek semmi további következése nem volt. 1838 márc. 16-án br. Kemény Dénes, mint a sérelmek rendszeres bizottságának tagja, a bizottság meghagyásából jelenti, hogy az unitárius státus közönsége részéről beadott sérelmek rendén hivatkozás történik némely sérelmekre, amelyek az 1716-ban és következő esztendőkben elfoglalt jókról szólották és az 1791. évi országgyűlés előtt megfordulván a rendszeres bizottságnak általadattak és onnan a királyi kormány útján az ellenkező féllel közöltettek s ezekről beutalt levelek még mind a kormányszéknél vágynak, „az honnan valamig vissza nem adatnak, addig a beadott sérelmek iránt tovább lépni nem lehet“. Mire felszólíttatott az országos elnök, hogy a kívánt leveleknek visszaadását eszközölni ne terheltessen. Egyéb nem történt ezen országgyűlésen. így került az ügy az 1841—42. évi erdélyi országgyűlés elé. A 81. ülésen az unitárius egyház vezetősége panaszolja, hogy kérelmük a javak visszaadása iránt még nem intéztetett el. Az országgyűlés végzése ez: mivel az oklevelek hivatalos közlés útján még az illető feleknél vannak, a sérelmet nem tárgyalhatták; hanem a többi
