Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
32 delmi széken nem jóbarát, hanem ellenség ült s a jezsuiták Erdély határán állottak.1 Az 1572-ben Olaszországból hazajött tanulók a lélek halhatatlanságát ostromolták, Tóth Miklós a feltámadás tanát tagadta. Sommer 1572-ben megtámadta a hit által való megigazulás tanát, valamint az eredendő bűn hitcikkét is. Szept. 19-én az unitárius szeniorok elé terjesztette, de ezek megmaradnak korábbi álláspontjukon s azt védelmezik. Szemére vetik, hogy az egyházat ok nélkül zavarja. Sommer tárgyalja a keresztséget is, melyről az a felfogása, hogy szimbolikus jelentősége van s ma nincs rá szükség, hanem csak a kereszténység kezdetén volt. Ennek a következménye lett, hogy későbben csak a felnőtteket keresztelték meg. 1570-ben Miklós (Sztárai?) prédikátorról a városi tanács végzése: plebánus uram kívánsága szerint, bíró uram intse, hogy csendességben legyen a keresztelés felől való tanításban a szinodusiglan és amire ott végeztetik, maradjon ő is abban. 1578-ban a gyermekkeresztség beszüntettetett. (Pokoly, Az unitárizmus Magyarországon. Prof. Szemle, 1898.) Pokoly János Zsigmond halála után az unitárizmus „gyors aláhanyatlásának“ okát abban látja, hogy „sehol egy bizonyos hittétel, mely egyező értelemmel elfogadtatnék a hitsorsosok által“. „Ez a bizonytalanság, ez a chaotikus zavar ép oly, sőt erősebb tényező az unitárizmus hanyatlásában, mint a külső üldözés, avagy a politikai viszonyok kedvezőtlen alakulata“. Pokolynak igaza lehet ebben, mert ebben az időben az unitárizmusnak középponti gondolatán, az egy Isten hitén kívül, a többi hittételei nem voltak megállapítva és rendszerbe foglalva. A lelkek állandó forrongásban éltek. Ezek a zavarok és ellentétes tanítások okozták, hogy János Zsigmond az 1570 évi medgyesi országgyűlésen „az mostan támadott eretnekségek és azok indítói megbüntetéséről tesz javaslatot s hozat törvényt. Ezeken az anabaptismust, a lélek halhatatlanságának tagadását kell értenünk. Báthori alatt, 1572-ben, a lordai országgyűlés tilalma az új szekták és felekezetek ellen, az unitárizmus kebelében felmerülő úiítások ellen irányul. Dávid Ferencre magára súlyos csapások nehezedtek. Az udvari papság és a fehérvári nyomda felügyeletének elvesztésével nagy jövedelemtől esett el. Meghasonlott egyházközsége elöljáróival, Kolozsvár tanácsával a lelkészi javadalmazás miatt. A plebánusnak szabad asztallal kellett tartania a mestert s a prédikátorokot is fizetnie kellett. Fizetésjavítást kért s ezért 1 Kanyaró A Krisztus nemimádás tana 1570-ben. Kér. Magvető, 1895.
