Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
323 hogy a többi felekezet felett uralkodni akarnak, azokat elnyomni s rámutattak, hogy mivel a szavazás rendek és nem vallások szerint történik s mivel a rendek elfogadták, az már törvény. A rendeknek törvény szerint igazuk volt, midőn vonakodtak a katholikusok különvéleményét az udvarhoz felterjeszteni, mert csak a rendeknek volt meg az a joga, a vallásoknak nem. De belenyugodtak, hogy a cikket egyelőre ejtsék el s a döntést egy későbbi országgyűlésnek tartsák fenn. Azonban kifejezetten hangsúlyozták a jegyzőkönyvben, hogy a katholikusoknak nem szabad valakit büntetni, vagy zaklatni, ha kilép, vagy a házasságot protestáns pappal áldatja meg. 1744 óta az országgyűlés határozatait a korona jóváhagyta. Néha az is megtörtént, hogy változtatásokat tett, amelyek aztán megint oszággyülés elé kerültek, amely rendszerint elfogadta azokat így az 1791. évi országgyűlés 64 cikkelye között a vallásiakat következő módon állapította meg az 1792. évi országgyűlés : 53. c. A négy bevett vallás a kegyelmes Lipót-féle hitlevélben megerősített hazai törvények erejénél fogva — miután azokat a cikkelyeket, amelyek a r. katholikus vallás sérelmére voltak az 1744. évi újabb törvények 6. és 7. c. már eltörölték — jogaik és szabadságaik, valamint szabad gyakorlásuk egyenlőségében továbbra is meg fognak maradni, az ezzel ellenkezőleg kiadott rendeletek ellent nem állván. 54. c. Ő szent felsége kegyelmesen biztosítja az egyes vallásokat, hogy a kegyes alapítványokat az alapítók szándékához és óhajához képest fogják kezelni és más vallások alapítványaival nem fogják összevegyíteni, épségben maradván a kir. felség felügyeleti joga, mely őt ezekre nézve megilleti. 55. c. A testvéri szeretet és bizalom örökké tartó összhangjának eszközlése és ezáltal a haza köznyugalmának az állandósítása végett a rendek őfelségének kegyes beleegyezése mellett közös akarattal határozták, hogy a templomok, tornyok, harangok és a belső plébániai telkek ama vallásfelekezeteknek a kezén maradjanak, amelyeknek birtokában jelenleg vannak, megfizetvén a némely vallásfelekezeteknek már megígért vagy odaítélt és még meg nem adott kárpótlásokat, egyszersmind annak kijelentésével, hogy ellent nem állván az Appr. Const. I. r. I. cím, 7 cikkelyének a rendelkezése, egyik bevett vallásfelekezetnek sem szabad ezentúl soha a másiknak a templomait vagy tornyait és plébániai telkeit bármi cím alatt elvenni és elfoglalni és hogy a négy vallás mindegyike egyházainak és ezek kegyurainak szabadságában álljon bárhol, t. i. a szabad királyi, a kulcsos- és a mezővárosokban, továbbá a ma-21*
