Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

298

Bocsánatot kérnek, ha nem tudnak kellő formák között megjelenni, minthogy „eddig koronás felség előtt megjelenniük nem volt szabad“. Nyilvánvaló célzás arra, hogy Mária Terézia nem fogadta az országgyűlési deputáció unitárius tagját- Előadják a sérelmüket s írásba is foglalják. A régens azt mondja: azért nem alkalmaznak közületek hivatalnokokat, mert kevesen vagytok s nincsenek köztetek mágnások. Erre Siménfalvi, a küldöttség egyik tagja: Mágnásaink ugyan nincsenek, de van igen sok olyan régi család, melyből főhivatalnokok kerültek ki. A régens így felel: az rég volt, most nincsenek hivatalok viselésére alkalmasok. Erre Pápai István közbeszól: nemcsak az országos fő-, hanem a megyei fő-, és az alsóbb hivatalokra sem alkalmaztatunk, sőt nem is kandidálnak. Aztán vallási kérdésekre térnek át s végűi ezzel bocsátja el a küldöttséget: „ügyeteket a császárné elé viszem s amit értetek tehetek, nem fogom elmulasztani“.

írásbeli folyamodványuk a következő pontokba foglalja kéréseiket:

1. Törvényeken, okleveleken és királyi hitleveleken nyugvó jogaink adassanak vissza, hogy a fejedelemnek és hazának magasabb és kisebb hivatalokban szolgálhassunk s ezzel bebizonyíthassuk, hogy mi is hasznos és engedelmes polgárok vagyunk.

2. Védessünk meg a sanyargatásoktól, igazságtalan elnyomatástól, károsítástól.

3. Az igazság kiderítésének és védelmének módjai ne akadályoztassanak; ha vádoltatunk, hallgassanak ki minket is.

4. Az istentiszteletet saját templomainkban ne tiltsák meg. A vallás szabad gyakorlata biztosíttassék, a templomlátogatók ne zavartassanak; a fegyveres erővel elfoglalt templomaink és papi lakások adassanak vissza; akik lelkiismeretük ellenére vallásváltoztatásra kényszeríttettek, azoknak engedtessék meg, hogy korábbi vallásukra, ha akarnak, visszatérhessek; mi is mindnyájan további elnyomásoktól védelmeztessünk meg, hogy hű alattvalókként nyugodtan élhessünk a fejedelem védelme alatt.

5. Ahol templomokat, imaházakat akár királyi parancsra, akár magánosok kezdezményezésére elvettek, szabadjon építeni újakat, ha nem kőből, legalább fából, ha nem közpénzből, legalább saját költségünkön s míg építhetünk, magánosok házában istentiszteletet tarthassunk.

6. Ha valaki minket vádol, templomainkat, jogainkat, papi lakásainkat elveszi, az ne hallgattassák ki előbb s rólunk, jogainkról ne határozzanak, míg minket is ki nem hallgatnak. S ha valamit rólunk határoznak, végrehajtás előtt velünk kö-