Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
28 olyanok is, melyeknél ilyen rendelkezés nem volt. Aztán a szász diákok között voltak nemcsak unitáriusok, hanem lutheránusok is. A kantálást és temetési szolgálatot is gyakran végezték közösen s a kapott pénzen természetesen közösen osztoztak. 1655 febr. 19-én (Fase. II. 97.) a fejedelem 21 frtot küldet a coetusnak a szászokkal együtt való elosztásra, de azzal a rendelkezéssel, hogy amikor majd bejő a városba, sem a mendikánsok, sem a diákok ne menjenek kantálni. A „kisebb iskola“ tanulóinak is adatott ugyanakkor 25 frtot a szászokkal együtt, hogy ők se menjenek kantálni. Egy más alkalommal a magyar diákok — mert a szászok a kántorral csak hárman voltak — egy szász ember menyegzőjén kantáltak s a kapott pénzből egyenlően osztozkodtak. Máskor Gaszner Bernád temetésén felváltva énekeltek magyarok és szászok (1674 jan. 10. Fasc. II. 302.). 1675 jan. 4-én (Fase. II. 311.) Kabos Gáborné búzaadományából bejött pénzből a szászoknak is adtak, de csak az unitárius vallásuaknak. 1685 jan. 16-án (Fase. II. 406.) Kövendi Mihály 60 frt adományából az unitárius, szász kántor egész, a szász diákok félrészt kaptak, de — teszi hozzá a főnök — „nem a törvény erejénél fogva, ami semmire sem kötelez, hanem az adományozó kívánsága szerint“. 1698 ápr.ában (Fase. III. 30.) szász tanulókat 24—24 dr. büntetéssel illetnek; az összeget a főnök magának tartotta meg. A szászok ellenmondtak s azt vitatták, hogy ez a törvény szerint nemcsak a magyarokat illeti. Az összeget az igazgató és lektorok a főnök részére ítélik meg. Ugyanez évben (Fase. III. 38.) sem az unitárius, sem a luth. szászoknak nem adtak Pekri Gábor 20 frt adományából, mert a magyaroknak volt adva. Aki a szászok egyetemes temetéséről (funus generale) elmarad, 5 dr. a büntetése (Fase. I. C. 17.). Ha egy polgár szász nemzetiségű feleséget vesz s nem a magyarok templomát látogatja, nem a magyarok, hanem a saját nemzetiségű tanulók kötelesek énekkel üdvözölni: de ha másokat hívnak, azok is elmehetnek (Fase. I- C. 6.) 1626 szept. 23-án hozzák ezt a határozatot. 1642 márc-ában (Fase. I. 224.) összekülönböznek a magyar és szász diákok, mert a szászok részt kérnek a temetési pénzből, de a magyarok nem adnak, mert „csak a temetés díszéül voltak és semmit sem szolgáltak.“ 1696 májusában (Fase. I. D. 52.) viszály támad közöttük az üstök jövedelmének felosztása kérdésében. A tanárok elrendelték, hogy a jövedelmet közösen osszák el. Ámde a szenior szerint ez nem volt szokásban 1677 óta. Az ügy tárgyalásra kerül a parochiális házban a magyar és szász patronusok között. Amazok tagadták, ezek sürgették, hogy nekik is kell adni. A határozat az
