Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

286

8. §. Kisküküllő-megyében Búnban és annak határában fekvő birtokait minden jogaival az ezeken található építr ményekkel minden ingó javakkal, terményekkel örökli a vallásközönség és ennek jövedelmeiből kenyér, illetőleg cipó-alapítványt tesz és pedig kolozsvári főiskolánkban 100, tordai iskolánkban 50, székelykeresztúri iskolánkban 50, öszszesen 200 jó erkölcsű, igazán szegény, jó tanuló, a törvényeket tisztelő, unitárius tanuló részére úgy, hogy minden tanuló kapjon naponként három jó, egészséges, tápláló kenyeret vagy cipót; ilyen cipót egy 16 kupás erdélyi vékából szokás sülni 60 darabot; egy hóra kell tehát 17a véka, 10 hóra, tehát egy oskolai évre 15 erdélyi 16 kupás véka búza, az összes évi szükséglet 3000 véka. A laborfalvi Berde, Márkos és más tanulóknak kiköti az elsőbbségi jogosultságot a cipó-alapítványra szülőföldje iránti szeretetből.

Fejedelmi alapító nevével kezdettük e fejezetet s íme azzal zárjuk be.

Áldott, örökkön örökké áldott emlékezetük I

6. fejezet.

A katholikus visszahatás.

A 18. század II. József trónralépéséig reánk nézve a szakadatlan szenvedés és aggodalom, a nélkülözés és szorongattatás korszaka volt. A 17. század folyamán elnyomott katholicizmus az uralom változásával öntudatra ébred s olyan visszahatás kezdődik, mely nem marad meg a vallások jogegyenlősége határai között, hanem célja egyenesen Erdély rekatholr zálása. Ez akció vezetője a jezsuita rend és a bécsi kormány.

Bethlen Miklós feljegyezte, hogy a „kevéseszű“ Bánffy György azért erősíttetett meg az erdélyi kormányzóságban, mert megígérte, hogy a jezsuitákat beviszi Erdélybe s a piaci templomot a katholikusoknak visszaadatja. Lipót 1692 jan. 5-én kinevezte az új kormányzó mellé a belső titkos tanácsosokat, de a hitlevél 9. pontja ellenére egy unitáriust sem s így ők képviseletlenül maradtak. Két évi panasz, kérvényezés, hitlevélre s esküjére való hivatkozás után végre 1694 jan. 15-én két unitáriust nevezett ki: Sárosi Jánost és Tholdalaghi Andrást, holott a többi felekezetekkel egyenlő számban kellett volna kinevezni. 1703-ban kitört Rákóczi-szabadságharc elsodorta a kormányzóságot. 1708-ban már csak 3 tanácsos volt életben s Bánffy is meghalt. Az erdélyiek kérték a kormányzó megvá-