Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
277 közös védelemben egyeztek meg: a per alatt a birtokot bírja ő, a javítások és építések összege 12591 frt 42 p. számíttassák az egyháznak hagyott összeghez s az így előálló összeg 6 % kamatját fizesse Horváth az egyháznak addig, míg a jószágokat bírja, vagy az összeget lefizeti. Ha a jószágok a fiskusnak ítéltetnek, az általa fizetendő tőke és kamat ahoz arányosíttatik, a termények piaci árát köteles lesz megfizetni az egyháznak. (Jakab E. : Kolozsvár tört. III. 839.) Az 1792. évi dombói zsinat számbaveszi e vagyont: a kollégium régi alapja 3367 frt 47 pénz, Lázár 1789. évi gyűjtése a püspöki vizsgálat alkalmával 7965 mfrt 59. A pénzkezelés nem kellően rendezett. A két sütőház után a jövedelem kevés. A patrónusoktól ígért tized- és malomrész jövedelmek nagyrészt megszűntek. A kollektázás eredménye nem volt egyenlő és állandó jövedelem. Egyszer több, máskor kevesebb, de sohasem elég. Amit az esperesek a főtanácsokra és zsinatokra vittek, ritkán érte el a 200 mfrtot. Az eklézsia, amely a múltban oly sokszor és nagy mértékben éreztette szeretetét, most nem segíthetett, mert maga is nagy szükségben volt a temlomépítés folytán szerzett adósságai miatt. A csekély jövedelemből csak nagyon sovány fizetéseket adhattak. A tanároknak, ha volt min, gazdálkodniok, a tanulóknak dolgozniok kellett, hogy mindennapi sovány kenyerüket megszerezhessék. Szegény papok, özvegyek és árvák segítéséről szó sem lehetett. A felvilágosodás hullámai most érkeznek el a mi partjainkhoz. A szabadelvű unitárizmus jövője oly hosszú sötétség után derülni látszott. Annál nagyobb lehetett az anyagi szükség leláncoló érzése azok lelkében, akik ismerték a külföldi mozgalmakat s idehaza iskoláinkat, templomainkat a szegénység és nélkülözés rongyaiban látták. A gondviselés nem akarta, hogy vigasztalanul teljék el a 18. század, melynek eleje minket minden földi javainkból és vagyonúnkból kiforgatott, melynek rekatholizáló szelleme bennünket az élők sorából ki akart irtani. „Amíly kétségbeejtő és sötét volt az 1716—18, oly vidám és reményregerjesztő az 1791—92. év. Két év temette el másfél század keresményét és sikereit, kettő adta vissza azok egy részét, de vele s általa a szivekbe az élet hitét, a küzdés bátorságát“,3 mondja Jakab Elek. A Suki-vagyon összege: 79061 mfrt 88 pénz volt. Milyen összeg lehetett ez akkor, mikor egy tehén ára 20 mfrt volt! Lehetségessé tette a fizetések javítását. A szegény papok, özvegy papnék és árvák ebből kaptak első ízben segélyt. Az iskola nagyrészben ebből épült fel. Maróthi Isiván 1789 jul. 15-én 2000 irtot hagyott, ez az 3 Kolozsvár története III. 530—532.
