Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
214 kül a felvilágosodás eszmeáramlata irányában új tantárgyakat kezd tanítani s ezzel bővíti az iskola múltból áthozott tanulmányi körét s egész buzgalommal azon igyekszik, hogy a különben nagyon maradi természetű iskola némileg közeledjék az élethez és lépést tartson a gyakorlati élet kívánalmaival. Hogy ez nem tantervi javaslatok megbeszélése útján történt? Nem volt nekünk sem emberünk, sem kedvünk tantervi reformok megtárgyalására. Örvendtünk, hogy csendben élhetünk. Jakab Elek szerint az volt e korszakban jelszavunk s irányító elvünk: Bene qui latét, bene vivit. Szent-Ábrahámí, aki egy régi intézet és élet összeomló romjai felett a semmiből teremtés gigászi feladata előtt állott, egymagára 8—10 embernek való terhet cipelt és feladatot végzett s valósággal gondviselésszerű a sorsnak az az intézkedése, hogy abban a szomorú időben őt állította az intézet élére: ember a maga helyén. Hosszú időn keresztül (1718—1740-ig) vagy egyedül, vagy teljes papi teendőket ellátó két pap s néhány diák segítségével végzi a tanítást és csak a 40-es és 50-es években kerül még melléje kétftanártársa. De a tanárok száma a 60-as években megint csak kettő, sőt 1771—76-ig csak egy. Ez a súlyos helyzet csak a 80-as években javul meg s csak a század utolsó tizedében emelkedik a tanárok száma 4-re. A tanárok száma mellett fizetésük is szánalomraméltóan csekély. A mindennapi kenyér gondja mindegyre a kérelmezők sorába állítja őket s amit a 17. század tanárai hírből sem ismertek, ezek most saját gyomrukon keresztül érzik a felére csökkentett fizetés keserves következményeit. Nem ok és alap nélkül jelentette Ágh püspök a kormányszék felhívására, hogy a tanároknak magángazdálkodást kell folytatniok s a diákoknak munkát vállalniok, ha éhen halni nem akarnak. Lehetetlen meghatottság nélkül olvasni azokat a régi felhívásokat és okmányokat, melyekben diákok és tanárok nélkülözéseiket és éhezésüket írják le és panaszolják el. Ez a rendkívüli tehetségekkel megáldott, fáradhatatlan ember 1716-ban, ebben az elmúlásunkra szánt „katasztrofális“ esztendőben, egészen új tantárgyakként tanítani kezdette a juris prudentiát, universalis históriát és universalis geographiát, 1722- től a theologia polemicát, 1733-tól az egyháztörténelmet. 0 volt az első, aki az unitárizmus egész dogmatikai rendszerét tanítani kezdte, amint Fejérvári Sámuel a felette tartott beszédében megállapította. 1734-től bevezette a papképzés egyik gyakorlati módját, az óratio-tartást, mely a főnök feljegyzése szerint addig nem volt szokásban. A tanulmányok bővülését s a filozófiai tudományok speciálizálódását jelenti, hogy 1763-ban (Főkonz. jegyzőkönyve 215.) Váró Mózes javaslatára a logikát tanítani
