Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
202 hogy vonja vissza a tilalmat s engedje meg, hogy kérelmükkel a felséghez folyamodhassanak. A tábornok (1718 aug. 25.) azt felelte, hogy írásban megengedi, de kiküldöttek útján nem. A folyamodványban előadják, hogy már több mint két éve sanyargattalak, habár semmi vád ellenük nincs: 1716-ban elvették a templomot; hogy a kiküldött bizottság hogy állíttatott össze s milyen eredménnyel dolgozott, előadták akkor s most is ismétlik. Az iskolát is kiüríttette Steinville s minden vagyonukat és javaikat átadták, nehogy makacskodóknak tűnjenek fel. S most az istentiszteletet és tanítást is megtiltotta. Előbbit ugyan 8 nap múlva megengedte, de a tanítást nem. Hivatkoznak a diplomára, a hazai alapvető törvényekre, melyek a négy bevett vallás között a mieinket is védik. És térden állva kérik, adassa vissza az elvett jókat, vagy pótoltassa egyenlő értékkel s tartsa meg őket régi jogaikban és szabadságukban. A tábornok aztán aug. 5-én megengedte az istentiszteletet a Közép- és a Monostor-utcában, de a Huszár-féle házban nem. A Szentpéteri külvárosban is kezdettek istentiszteleteket tartani, de nehány nap múlva megtiltották. Teljes kifosztottságunk igazolására Kolozsvári J. András, az eklézsia nótáriusa feljegyzése alapján idézem, hogy mit hoztak el az iskolából: 4 csengettyűt, 2 órát, melyek közül az egyiket 90 drért el kellett adniok, hogy legyen költség „a deákok jószágának perire“, a „thékabeli könyveket“, az auditóriumban volt négyágú réz gyertyatartót és az eklézsiának egy „80 vidres feredőkádját“. Ennyi mindaz, amit a nagy pusztulásból megmenthettek. A plébánia-házból elhoztak: a „sötét boltból“ egy nehány szál torockói vasakat és egy golyóbis harang rezet; „az rostélyos boltból“ egy nehány szőnyeget és ládát; a konzisztoriális házból „egy veresbőrös asztalt, egy diványszőnyeget falravalót, egy zöld kárpitot, melyben vadászat vagyon beleszőve“, 12 egyes széket; a palotáról, udvarról, kútról, konyhából és istállóból semmit el nem hoztunk“, a lakóházból két kárpitot, „az nagyházból“ egy nagy fennfüggött réz gyertyatartót.
