Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
199 szóló hiteles okiratokon alapulnak s így ezekhez tulajdonjogot nem formálhat, a templomnak állítólag őseik által elrabolt régi adományai (dós) címén kívánta a bizottságtól a visszatorlás (talio) büntetését, hogy ezen az úton mindenöket elvehesse“. Ezt a kérelmet azonban Steinville a fiókjában felejtette s csak két év múlva terjesztette fel az udvarhoz, miután a király döntése alapján az iskola s az unitárius egyház minden vagyona már elvétetett. Az elvétel után sérelmeiket újabban eléadták, hiteles adatokkal mutatták ki, hogy az utolsó 20 év alatt templomukra és iskolájukra 500C0 fortnál többet költöttek. Ezekre a felségfolyamodványokra soha válasz nem érkezett. Amint az aug. 21-én hozott határozat alapján 24-én ajánlatukat megtették, hogy t. i. az iskolát kiürítik és az iskolatized kvártáját a felség döntéséig lezárják, a püspök rövid időre elment Kolozsvárról. Kolozsvári Dimén Pál, aki március 30-ától aug. 22-ig állandó gyötrelmek és szorongattatások között élt, 24-én hirtelen összeesve, betegeskedni kezdett. Ma úgy mondanók: idegei felmondták a szolgálatot. Nem csodáljuk, nagyon megértjük. Aug. 25-én folyamodványt írnak a tábornokhoz is. A tábornok szept. 6-áról ezt válaszolja: várta, hogy a püspökkel megegyeznek s mindent, amit kért, átadnak neki. De mivel ezt nem tették, felterjeszti az iratokat a felséghez s döntését ő is, a püspök is végre fogják hajtani. Emlékiratukat nem terjesztette fel, hanem visszaküldötte. Okt. 14-én megint küldtek egy folyamodványt, melyre nem adott választ. 1717 jul. 13-án folyamodványt küldenek a felséghez, melyben előadják, hogy a bizottság nem a hazai törvények és szokások szerint állíttatott össze. E 6 tagú bizottságból 4 katholikus, ezek közül 2 erdélyi ugyan, de az elnök nemcsak katholikus, hanem Abosfalván a mi templomunk erőszakos elfoglalója és törvény ellen bitorlója, 2 külföldi, a mi törvényeinkben és vallási kérdésekben járatlan, 2 nem-katholikus, de unitárius egy sincs. Féltek s most is félnek, hogy e törvényeknek és szokásoknak meg nem felelő bizottság helytelen végzést (difformia effecta) hoz s nem a bíró, hanem a fél szerepét viszi. Különösen azért, mert eredeti okmányainkat — hiteles másolatokkal nem elégedvén meg — minden jog ellenére ismételt kéréseinkre is magánál tartotta s velünk, hogy feleleteinket megadhassuk, a másik fél írásait nem közölte, de a mieinket a másik féllel igen. A tábornok nem kért egyebet, csak a templomot és a régi kath. alapításokból meglevőket. A püspök megkapott tőlünk mindent, semmit el nem titkoltunk, el nem hallgattunk. Sőt a magunk és őseink munkájával szerzett sok javunkat is azon felül átadtuk, hűségünk és készségünk bizonyítékát adván ezzel. De hiába minden engedékenységünk, ha
