Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
186 E rendelet következtében vétettek el tőlünk a róm. kath. alapítású templomok, papi lakások és telkek, külső birtokok, Kolozsvárt a piaci templom és iskola s minden egyéb egyházi és iskolai vagyon. Az elvétel részleteit Szakái Ferenc kurátor és Uzoni-Fosztó leírásaiban olvashatjuk. Az eklézsia jegyzője Jövedécsi András, ki 1721-ben a r. kath. hitre tért, lelkiismeretlen ember, aki a jegyzőkönyvekben csak érdektelen és öszszefüggéstelen részleteket jegyzett fel és a hivatalos iratokat nem őrizte meg. Szakái Ferenc így írja le a tárgyalásokat: Kolozsvárra érkezvén Steinville generális, felkérette az eklézsia elöljáróit, Dimén plebánust, Teleki Ferenc gondnokot, Bongardus János helyettes algondnokot. Ezek többekkel együtt felmenvén hozzá, kérte tőlük a piaci templomot ő felsége „nevével“. Azt felelték, hogy a válasz a communitást illeti. A tábornok rájuk rivalt, hogy még ebéd előtt meg legyen a válasz, adják-e vagy nem. Akiket lehetett, hamarjában összegyűjtöttek, sokat tárgyaltak s azt határozták, hogy detegálják b. e. Leopoldus diplomáját, melyben a templom birtokában minket meghagyott, József is megerősített s mostani felséges fejedelmünk is. A tábornok azonban nem akarta hallgatni a fejtegetéseiket, hanem kitessékelte őket, katonákat küldött minden unitárius emberre, akik kegyetlenül bántak velők, nagy prédálást vittek véghez és borpocsékolást. Még a tárgyalás előtt a cinterem ajtóit feltörték, bementek s minthogy a kulcsokat nem adták rögtön, erőszakkal elfoglalták a templomot. Az ürügy, amiért kérték, az volt, hogy a templom r. kath. alapítvány. Eleget mondták, hogy a templom, amióta az unitáriusok bírják, háromszor égett le s koldulással, alamizsnával építették fel mindháromszor. Azt felelték rá: a templomban sok kincs volt, azért pótolniok kell maguk megrovásával is, mert eleik harácsolták el ezen jókat. Mivel három király építtette a templomot, ahoz elégséges adományt is hagytak, amikről a levelek bemutatását is kívánták. A mai unitáriusok ezekről semmit sem tudnak — felelték — hanem a mi falukat bírtak, a várostól zálogul bírták. Erre azt felelték: az is abból a kincsből van, ami a templomban és plebániaháznál találtatott. Az unitáriusok válasza az volt: Ha lett volna is, Basta annak idején a templomot elvette úgy, hogy három évig eleik nem járhattak bele s mikor az országból kiment, a templomot úgy engedte vissza, hogy a várost (akkor mind unitáriusok voltak) minden kincséből kifosztotta, hittel s erőszakkal tudván ki, kinél mi volt, amint az Istvánfi Miklós históriájából kitetszik. Mindez azonban nem használt. Uzoni-Fosztó szerint az átvétel így történt: 1716 márc. 30-án Kolozsvári Dimén Pál plebánus értesülvén a történen-
