Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
176 Zsigmond és Keresztúri Sámuelt meg ki akarják cserélni úgy, hogy Pálfi a scholában tanítson, Keresztúri pedig papi hivatalban, de a dolog eldöntését a patronusok béjövetelére halasztották. Ennek a vagyoni romlásnak és gazdasági pusztulásnak a következménye az, hogy a sallaristák számának és fizetésének leszállítását, mellyel a piaci templom és iskola elvétele utáni időkben oly gyakran találkozunk, már ez a korszak megismeri. Az 1705 jan. 10. közgyűlés határozza, hogy Kolozsvári, aki eddig csak egy leckét tanított, ezután kettőt tanítson, mert a szükség ezt kívánja; Szent-Mihályfalvi lektor is szorgalmatos legyen úgy, hogy napjában kétszer tanítson. A jegyzőkönyv írója megjegyzi: A mostani terhes idő azt hozta magával, hogy egy mester, egy lektor elég legyen a scholában. Hogy micsoda leckék taníttassanak, arról a konzisztórium végezzen, de az eklézsia fenntartja magának, hogy „megegyező akaratból legyen arról való dispositio". (1699—1709. jegyzőkönyv Litt. H.). Az 1709. márc. 9. eklézsiái gyűlés a mostani háborús időben az igen kevés proventusra való hivatkozással elhatározta, hogy a sallaristák közül hárman további intézkedésig „nyugodni hagyattassanak“, mivel Szent-Péterben most nem szükségesek és „csak annyian marasztassanak meg, kiknek az eklézsia megfizethet“. A püspöknek és mesternek vocatiot adnak; de ha ők és a plebánus egyedül fungálni nem akarnak, „mindenik felefele fizetésére marasztassék meg úgy, mint kinek-kinek fizetése eddig megjárt; úgy hogy az más fele fizetését az eklézsia őkegyelmek mellé megmarasztandó becsületes személyeknek fizesse; de ez csak ezen esztendőre értetik. Ha pedig ilyen háborúságos idő lesz, mindaddig fennmarad ez a határozat, mig Isten jobb időket rendel. Az 1704—1710. években sem konzisztóriumot, sem zsinatot nem lehetett tartani a háborús idők miatt. Hogy minő helyzetben voltak, láthatjuk a püspöknek a Tordaaranyos köri espereshez küldött leveléből, melyben arra kéri, hogy tartson parciálist s gyűjtsön pénzt vagy gabonát s küldje be. Leírja az anyaeklézsia pusztulását, a konzisztórium megszűnését. „Ami legkeservesebb, eklézsiáinknak kútfeje, főhelye Kolozsvár városa ágyúlövések miatt oh mely igen megromlott 1 Hóstáti tűzzel megégettettek, szöllőhegyei gyümölcsöktől megfosztattak, szöllőtövei kitörettek, melyekben sok fáradságaink, véres verejtékink csodálkozva sírnak.“ A konzisztóriumot nem tarthatják meg, mert az útak nem bátorságosak és „semmi baromkost, nemhogy széna, de csak szalma is itt Kolozsvárt nem találtatik.“ Semmink sincs, „csak véres verejtékeinkkel megmívelt mezeinknek gyászos puszta tarlaja.“ Tartson tehát parciálist
