Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
173 Úgy látszik, hogy ez a kérdés azért fajult el annyira s robbantott ki annyi gyűlöletet és ellenszenvet, mert Kolozsvári rektor az ügy intézését nem a törvényes formák között kezdette s magának vagyoni ügyek kezélésébe nagyobb hatáskört akart kierőszakolni, mint amennyi megillette. Legalább ez tűnik ki az eklézsia jegyzőkönyveiből. 1708 junius 3.-iki gyűlésben feljegyzik, hogy Kolozsvári a plebánus és a kurátorok híre nélkül az eklézsiát felgyűjtötte az iskolába s előadta, hogy ezután olyan kvártás választassák, ki a bevételeket neki mindig kimutassa s az ő híre nélkül a schola részéről semmit ne erogáljon, se el ne adjon, hanem mindent az ő hírével cselekedjék. Erre jun. 9-én 6 pont alatt következőket határozzák : 1. „A scholának mesterét, sem mostanit, sem ennek utána valókat az eklézsiái ökonomizálásban nem ismeri és meg sem engedi supremusnak s főinspektornak lenni; magát nem subjiciálja az eklézsia ő kegyelmek alá semmiben is, úgy a schola kvartéban is; mivel nem az eklézsia kötelezte magát ő kegyelmének, hanem ő kegyelme kötelezte magát az eklézsiának, mint alumnus, mely szokása volt az eklézsiának, melyről exstálnak mindenik alumnusnak reversálissi.“ 2. „A kvártásnak adassék illendő fizetés, hogy „az szakasztásnak, mint tavaszi gabonának (árpa, alakor, zab, köles) békét hagyjon.“ 3. „Számvevők rendeltessenek valamely kevés jövedelem mellett.“ 4. „A hivatalnokoknak írásban instructio adassék.“ 5. „Kolozsvári Pál megintessék, „hogy ezután semmi innovatiot ne indítson magától“, hanem plebánus és kurátor uramékkal egyetértve.“ 6. „A kvártások a septimanalisra szorgalmasan gondot viseljenek s ezt mindenkor pontosan és hiány nélkül adják ki s az eddigi restanciát is igyekezzenek megfizetni.“ Ezeket a határozatokat a plebánus és a kurátor urak jul. 5-én helybenhagyták. Ez volt az eredete annak az alkotmányjavaslatnak, melyet Pálfi az év őszén beterjesztett s a közgyűlés elfogadott. Ennek a tervezetnek a megokolása sötét árnyékot vet az eklézsia vezetői közt fennállott egyenetlenségre és a pénzügyi gazdálkodás laza lelkiismeretlenségére, részben feltárja az okokat, melyek az eklézsia elszegényedését előidézték. 25 év óta — mondja Pálfi — sok nyomorúság „sattzoltatás“ szakadt hazánkra s különösen városunkra, mely a hadakozásoknak „forgósarka és ki- s bejáró ajtaja“. 1687-ben a lotharingiai herceg haddal jővén „Kolozsvár volt első köve az ütközetnek.“
