Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
171 szerint csendesen telik el. Mindössze annyit jegyez fel a szenior, hogy 1706 ápr. 23-án (Fase. IV. 21.) a Kismezőre mennek „animi causa“; de egy nehány kuruc megjelenésére nagy zavar keletkezik úgy, hogy a marhákat is behajtják a polgárok a városba, ők pedig a városhoz közelebb eső helyet választanak a két víz között. Dimény igazgatóról ped:g följegyzi ez év okt. 21-én, hogy az élelmiszerekben való nagy hiány és szükség miatt a város szegényei közül 500-at házánál étellel, itallal megvendégelt s a diákokat is személyválogatás nélkül rendre étellel látja el. 1707 elején febr. 4-én (Fase. IV. 39.) Rabutin segédcsapatokat küldött Kolozsvárra, mely alkalommal más szállás hiányában 15 német katona betörvén az iskola kapuját, berontott s ott telepedett meg. A templom cinterme is tele volt katonákkal úgy, hogy istentiszteletet sem lehetett tartani, mig itt volt a katonaság. A katonai vezetőség halálos fenyegetések között a mindenéből kifosztott városra 8000 német írt. sarcot vetett ki s miután behajtotta, a város falait három helyen lerontotta, az őrséget is magával víve febr. 8-án eltávozott. Visszatérő útjában Kocsárd mellett a kurucoktól (Pekri Lőrinctől) nagy vereséget szenvedett katonákban, lovakban és más javakban. Febr. 12-én Kun István, Marosszék kapitánya vonul be az őrségnélküli fegyvertelen városba, durván elutasítván a szenátorokat, akik a bevonulás elhalasztását kérték, míg követeik Pekritőí visszatérnek. 1707. okt. 13-án Rabutinnak Erdélybe belépése hírére Károlyi Sándor rendeletet ad ki a városban, hogy mindenkinek kivétel nélkül menekülnie kell. Van megint jajgatás és sírás, de Dimén igazgató közbelépésére eláll a végrehajtástól. A kuruc időkből a Fasc. írója 1708-ból még egy mozzanatot örökít meg. (Fase. IV. 53—54.). Jul. 19-én 40 diák aratni megy a rektornak. Vígan foly a munka, de 9 óra felé a városból lövések hangja jelzi, hogy a kurucok közelednek. Feszült figyelemmel vannak s egyszerre váratlanúl megjelen Károlyitól egy küldött s fejvesztés mellett parancsolja, hogy hagyják abba a munkát. A kurucok tábort ütnek Szamosfalván alól. 24-én megint kimennek a félbehagyott munkát folytatni, de 12 és 1 óra között a Nádas hídjára állított őr jelenti, hogy közelednek. Elhagyták a munkát, szaladtak a kőmáli szőllők felé, a hajdúk utánuk dobáltak, hármat közülök megfogtak, de később bántatlanúl beküldötték őket. Az igazgató kérésére a főparancsnok 8 diákot kienged a kurucokhoz azzal a kéréssel, hogy engedjék meg az aratást. A kurucok engedélyével aztán aug. 6-án elvégezték az aratást. A főnök hozzáteszi az elbeszéléshez: Tertium omne perfectum. De a búzát nem szekereken hordták be, hanem vállaikon és nagy félelem között (Fase. IV.
