Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
168 Még jóformán be sem végezték az új iskola építését, 1697 máj. 6-án d. e. 11—12 óra között (Fasc. III. 12.) a belső Magyar-utcában rettenetes tűz támadott, amely „3 templommal, 2 scholákkal, toronnyal együtt a városnak ^nagyobb részét elpusztította úgy, hogy harmada ha megmaradt“. A tüzet Incédi Pál a kvartélyos német katonáknak tulajdonítja. Cserei Mihály szerint már napokkal azelőtt az a hír járta, hogy a város le fog égni. Uzoni-Fosztó szerint egy barát-ruhában kolduló ember volt a tettes. Szentmártoni János, haranglábi unitárius pap szerint, aki ott volt az égéskor, egyszerre három helyen csapott ki a láng s legelőbb a piaci templomban. Czegei Vass György szerint még 7-én reggel is sok helyen tűz volt s 8-án „a fűztől megmaradt házaktól hordozóskodtak, mivel az németek azt hirdetik szerte-szélyel, kivált az, ki azelőtt is megmondta volt, hogy Kolozsvár elég, hogy az, ki megmaradt is, az is mind elég“. Jun. 3-án a gubernátor elrendeli, hogy „inquiráljon az égés felől“ s a bizottságba tisztet is kér a katonai parancsnoktól. Ez rendelt is ki melléjök, de mikor a vizsgálatot megkezdették, a parancsnok is megjelent s kijelentette, hogy nem helyesli a vizsgálatot, ezt megzavarta s a tisztet nagy haragosan elrendelte onnan. A katonai parancsnoknak ez a fellépése teljesen érthetetlen s felkelti annak a gyanúnak a valószínűségét, hogy a katonaságnak része van a tűzvész előidézésében. Most kezdeniük kellett volna újra az építést, de nem volt pénz. Kiküldték tehát Dimén rektort Hollandiába építési segély gyűjtése végett. 1697 máj. 24-én indult a bécsi erdélyi udvari kancelláriánál szolgáló Dimén Ferenccel együtt. (Fase. III. 13.) 1698 aug. 1-én érkezett vissza. 17,204 irtot 47 pénzt hozott, többet, mint amennyit a legvérmesebb reménnyel is várhattak. Lett is baj belőle elég, amint Kolozsvári Dimén Pál életrajzában olvasható. Siralmas és szomorú állapotok voltak a Rákóczi-szabadságharc alatt. A háborús idők bizonytalanságai miatt falusi iskolákból kevés számmal jöttek. Ha a tanulók a falakon kívül jártak, az ostromló katonák elfogták, levetkőztették őket, a halászó diákoktól a fogott halakat, hálókat elvették. A fegyelem meglazult, mind gyakoribbak lettek a mulasztások. Sokan és hosszú időkön át voltak távol. Diákok szökdöstek ki s álltak be katonáknak a kurucokhoz. Amint a világháborúban is számtalan esetben láttuk. Az iskolai rend és fegyelem lazulására, az erkölcsöknek a háború következtében romlására mutat az, hogy 1704 febr.-jában (Fasc. III. 125.) hozták azt a törvényt, hogy a tolvaj ezután az udvar közepén karóhoz köttessék, keményen megcsapassék és gyalázatosán kicsapassék az isko-
