Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

145 egy Atyaistenről. Az előadás (declamatio) a tiszt, és tanácsos urak nagy számának jelenlétében folyt le. A vitatkozás külön­ben a tanításnak és tanulásnak a korszellem diktálta kedvelt módja és formája volt. 1673 aug. 19-én (Fase. II. 299.) egy diákot megbüntetnek (25 dr.), mert respondens volt s nem jelent meg a logikai disputációra rendelt órán-Mikor Jövedécsit 1680 jan. 27-én (Fase. II. 372.) igazgató­nak beiktatták, az egész iskolát úján rendezik (in novum statum redigitur), t. i. az egész coetust öt osztályba osztják. Tiz esz­tendővel később, 1690 febr. 15-én, Jövedécsi plebánus lemon­­desa után Dimén rektor és három új lektor beiktatása alkal* mával feljegyzi a főnök, hogy mind a domesticus (= kolozsvári), mind a mendicans (= vidéki) gyermekeket két részre osztván két osztályt csinálnak (Fase. II. 469.), minthogy őket egybezsú­folni rettenetes alkalmatlan volt és sikertelen (quod in una detrudi molestissimum, imo horribile videbatur et inutile). Egyiket rudimentalistáknak, másikat etimologistáknak mon­dották. Amazoknak Holdvilági György szász volt a preceptora, ezeké a magyar Eperjesi István. Egyben külön termet is jelölnek ki számukra (designatur pro classe musaeum characteristicum M. juxta classem aliam) a másik mellett. És határozzák azt is, hogy az összes gyermekek az egész iskolában a leckék idején a két osztályban feltétlenül kötelesek jelen lenni és senkinek sem szabad tanítványát a saját szobájában a klasszistól vissza­tartani; különben súlyos büntetés és a rektor fenyítéke alá esik. Mindezekre pedig őrködni a főnök kötelessége. Ugyanekkor kötelességévé teszik a diákoknak, hogy mindenki tanítványainak két hét alatt legalább egy ének dallamát megtanítani köteles; aki e kötelességét nem teljesíti, azt a coetus hanyagságáért minden alkalommal 15 drral bünteti. A szintaxisták a főnök fegyelmezése, azaz pálcája alatt maradnak. Febr. 23-án kez­dődnek a leckék s a poetica classis terméül a kapu feletti pala­­tium jelöltetik ki. Ebből a határozatból következtetve megállapíthatjuk, hogy a kollégium alsó tagozatának tanulói eddig nem voltak osz­tályokba tagolva, hanem egy preceptor keze alatt egy tanterem­ben tanultak, akárhányan voltak, olyanformán, mint ma az osztatlan népiskola minden osztálya egy tanító alatt. Méltán mondotta a határozat ezt az állapotot terhesnek és sikernélkü­linek. Ugyanez a helyzet volt a reformátusoknál is. Apácai 1656. évi igazgatói beszédjében az iskolák szükségéről és el­pusztult állapotáról fájdalmasan állapítja meg, hogy nincs egyet­len auditorium, ahol beszédet, közvizsgálatokat, vagy nyilvános vitatkozásokat lehetne tartani. És hol van a hat klasszis szá­mára a hat tanterem ? A tanítók a zsírosabb papi állomásokra Dr. Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom