Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
145 egy Atyaistenről. Az előadás (declamatio) a tiszt, és tanácsos urak nagy számának jelenlétében folyt le. A vitatkozás különben a tanításnak és tanulásnak a korszellem diktálta kedvelt módja és formája volt. 1673 aug. 19-én (Fase. II. 299.) egy diákot megbüntetnek (25 dr.), mert respondens volt s nem jelent meg a logikai disputációra rendelt órán-Mikor Jövedécsit 1680 jan. 27-én (Fase. II. 372.) igazgatónak beiktatták, az egész iskolát úján rendezik (in novum statum redigitur), t. i. az egész coetust öt osztályba osztják. Tiz esztendővel később, 1690 febr. 15-én, Jövedécsi plebánus lemondesa után Dimén rektor és három új lektor beiktatása alkal* mával feljegyzi a főnök, hogy mind a domesticus (= kolozsvári), mind a mendicans (= vidéki) gyermekeket két részre osztván két osztályt csinálnak (Fase. II. 469.), minthogy őket egybezsúfolni rettenetes alkalmatlan volt és sikertelen (quod in una detrudi molestissimum, imo horribile videbatur et inutile). Egyiket rudimentalistáknak, másikat etimologistáknak mondották. Amazoknak Holdvilági György szász volt a preceptora, ezeké a magyar Eperjesi István. Egyben külön termet is jelölnek ki számukra (designatur pro classe musaeum characteristicum M. juxta classem aliam) a másik mellett. És határozzák azt is, hogy az összes gyermekek az egész iskolában a leckék idején a két osztályban feltétlenül kötelesek jelen lenni és senkinek sem szabad tanítványát a saját szobájában a klasszistól visszatartani; különben súlyos büntetés és a rektor fenyítéke alá esik. Mindezekre pedig őrködni a főnök kötelessége. Ugyanekkor kötelességévé teszik a diákoknak, hogy mindenki tanítványainak két hét alatt legalább egy ének dallamát megtanítani köteles; aki e kötelességét nem teljesíti, azt a coetus hanyagságáért minden alkalommal 15 drral bünteti. A szintaxisták a főnök fegyelmezése, azaz pálcája alatt maradnak. Febr. 23-án kezdődnek a leckék s a poetica classis terméül a kapu feletti palatium jelöltetik ki. Ebből a határozatból következtetve megállapíthatjuk, hogy a kollégium alsó tagozatának tanulói eddig nem voltak osztályokba tagolva, hanem egy preceptor keze alatt egy tanteremben tanultak, akárhányan voltak, olyanformán, mint ma az osztatlan népiskola minden osztálya egy tanító alatt. Méltán mondotta a határozat ezt az állapotot terhesnek és sikernélkülinek. Ugyanez a helyzet volt a reformátusoknál is. Apácai 1656. évi igazgatói beszédjében az iskolák szükségéről és elpusztult állapotáról fájdalmasan állapítja meg, hogy nincs egyetlen auditorium, ahol beszédet, közvizsgálatokat, vagy nyilvános vitatkozásokat lehetne tartani. És hol van a hat klasszis számára a hat tanterem ? A tanítók a zsírosabb papi állomásokra Dr. Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. 10
