Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
139 ellenőrzésébe, mely a plebánus és az eklézsia, valamint a városi tanács hatáskörébe tartozott, semmi beleszólása nem volt. Koncz Boldizsár szerezte meg ezt a jogot, aki 1668-ban előterjesztést tett a kissárosi zsinathoz, amely „szeretettel és becsülettel felkérte a kolozsvári eklézsiát, engedjen a püspöknek a plebanuséhoz hasonló hatóságot a gimnázium felett is, hogy az ifjakat illetlen öltözködési s más hibáik miatt megfeddhesse“. Az eklézsia teljesítette e kívánságot. De a teljes felügyeleti jog csak később adatott meg. Az egyházi tanács 1685 jan. 18.-i végzése kimondja, hogy „akiket az egyházi tanács az iskola tagjai közé felvesz, a tanulók is kötelesek elfogadni s az igazgató és helyettese akarata ellen senkit visszautasítani nem szabad“. A kollégium fenntartására Koncz püspök előtt soha nyilvánosan nem gyűjtöttek. Nem volt szükség rá. Szomorúan mutatja sorsunk elárvulását és lehanyatlását, hogy a fejedelmi kor végén erről a szükségről gondoskodnunk kell. Koncz püspök éber figyelmet fordított az eklézsia és a kollégium részére állandó tőke létesítésére és gyarapítására. A felügyeleti jog megadásával szemben ezzel fizette vissza háláját. „Nem lehet kibeszélni, — mondja Uzoni-Fosztó — mekkora gondot fordított arra, hogy az iskolában derék igazgató s ifjúság legyen“. (Jakab E. Kolozsvár tört. II. 810.). Koncz Boldizsár püspök 1682 okt. 30-án kimutatást készít az általa gyűjtött alapítványokról és adományokról. Ezek között: 1661-ben Mikes Mihályné Munkácson laktában 100 aranyat adott a kolozsvári eklézsia számára, más alkalommal megint 50 aranyat. Egy máskor „deákok taníttatásokra“ az áldott emlékezetű patrona asszony titkos parancsolattyából adminisztrált 5 héán 500 igaz aranyokat. Járai Mihályné 200, Stenczel Imre 500 aranyat adott. Ezeken kívül „tartottam és tartok házamnál „az erdélyi unitárius eklézsiák számára“ 2500 aranyat és holmi egyetmás ezüst marhákat“. 1683-ban Szent-Iváni Márkos Dániel plébános, Rázmán Péter és Péchi András megállapodnak, hogy Koncz püspök az általa gyűjtött és kezelése alatt tartott javakból betegsége alatt 500 aranyat maga s gyermekei táplálására elkölthet. A megállapodás így történt: e hármat, mint a püspök kezeinél tartott kevésszámú bonumoknak consciusait és őkegyeimétől titkosan ugyanazon bonumoknak designált curatorit“ a püspök megkereste, hogy az ő hírökkel és engedelmökkel nyúlhasson „az erdélyi unitárius eklézsiáknak bonumihoz 500 vert aranyokig, melyekkel magát és édes gyermekit tisztességesen táplálná, „miután súlyos paralizisbe esett és a miá ordinarie nem szolgálhatott“. Mivel már nem kereshet, megengedték, hogy e summát egyszerre, vagy apránként magához vegye s
