Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
11 használták, az nem szolgálhat érvül, mert azt még a szász iskolák is bevezették, annyira kedvelt tankönyv volt. Cime: Elementa grammaticae Latinae pro recta scholasticae juventutis institutione. Nálunk különböző kiadásokban 1837-ig használták. Jakab Elek szerint valószínű, hogy Basilius után akkor lett rektor, mikor bevezette a városi tanács ülésébe. A városi közgyűlés 1563. febr. 6-án azt a végzést hozza, hogy Gáspár (érti Heltait) prédikátornak és rektornak, amivel fizetéséből tartoznak, az adóból fizessék meg; ha ki nem telnék, kérjék meg a várost s az gondoskodni fog róla. Eszerint tehát 1563-ban Heltai volt a rektor. 1564 május 22-én — tehát akkor, mikor Dávid Ferenc lelkét az egy Isten eszméje nyugtalanítani kezdette — a városi tanács Egri Lukács ajánlatára Szikszói Fabricius Balázst hívta meg rektornak. Fabricius Kolozsvárra jővén, a kor szokása szerint a plebánus asztalánál étkezett. Itt naponként értesült Dávid Ferenc lelke forrongásáról s napirenden lehettek a viták kezdetben magánkörben, később mind szélesebb körökben s olyan szenvedélyesen, hogy a rektor eltiltotta tanítványait az új tartalmú prédikációk hallgatásától. Fabricius 1565 junius 18-án igen szép költeményt irt Titus kolozsvári lelkész menyegzőjére, aki őt igen szerette. Ugyanez év december 1-én előszót irt a Heltai által kiadott, Mátyás király történetét tárgyaló műhöz. Látszik már ebből is, hogy a Dávid-ellenesekkel tartott. Ez a Fabricius Soltész6 szerint Dávid „helytelen véleményét felfedezvén, az igazságnak egy nagy polgári gyülekezet előtt diadalt szerzett“. Dávid Ferenc ugyanis nyíltan megvádolta a rektort s a polgárságra appellált. A hallgatóság és tanulóság véleménye megoszlott. A tanulók egy része állhatatos maradt rektora mellett, de nagy volt azoknak a száma is, akik a templomba jártak s a plebánust követték. Pokoly7 így írja le Fabricius esetét: „Az, egyháziak között fennforgó ellentétről tud az egész város. És mikor a rektor sok unszolásra megígéri, hogy végig fogja hallgatni a püspök prédikációját, a hir gyorsan elterjed a polgárság között és zsúfolásig telik meg a nagytemplom. A templomozás után összegyűlekezik az egész város színe-java, hogy hallja a tudós rektor véleményét, mely lesújtó a püspökre nézve. A polgárság örvendve mond köszönetét a rektornak, hogy a hitöknek oly ékesszólóan védelmükre kelt. 8 A sárospataki főiskola tanárainak életrajza. Sárospataki füzetek. 1864. 7 Az erdélyi ref. egyház története. Bpest. 1904. I. 184. s köv. I.
