Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

118

erősítette. Az 1614. évi gyulafehérvári országgyűlés kimondja, „hogy a tanulóiskolákat, amennyire minden hely értéke engedi, igyekezzenek helyreállítani és megépíteni“. Nemsokára az Ovárban megveszik Poldner András árvái házát „a reformált hitvallású diákok számára iskolának“. A kolozsvári közügyigazgatók tiltakoznak a vásár ellen, a házat a közterhek és adó alól nem veszik ki és az építést eltiltják. A szomszédok 1634 febr. 9. panaszolják a tanács előtt, hogy „az elmúlt időben építeni kezdett“ iskola építésekor előre látták a sok veszekedést, bosszúságot. Két szemtanút kértek ki megvizsgálására s azok meghatározták, hogy a kőfal lyukait rakják be, hogy „a tanulók senki udvarára ne kandikálhassanak“. De a becsinálás csak így-amúgy történt. A diákok felállanak a kőfalra, feleségeikre, leányaikra vigyorognak, s nem tisztességes, de hajdúkhoz illő beszédekkel illetik őket. ök és prédikátoraik azon vannak, hogy házaikból kitúrhassák őket. Az iskolából szabadon járnak be udvaraikra, fájukat lopják. Néhányszor már panaszoltak s kérték, hogy a romlásokat csináltassák meg s a tanulókat tartsák szigorúbb fegyelem alatt. Szégyelik a velük történteket leírni. Kérik, hogy békében maradhassanak házaikban, mert a sértéseket többé nem tűrik s a következményeket tulajdonítsák maguknak.

1622-ben a kolozsvári országgyűlés Kolozsvárt egy akadémia állítását mondja ki a Farkas-utcai zárda helyén. Ez a terv elsősorban bennünket érintett. Hiszen Kolozsvár az egyetlen város, hol még többségben voltunk s a közügyek intézésében döntő befolyásunk volt. A reformátusok száma az „orthodoxus“ fejedelmek alatt egyre szaporodott. Az áttérések is természetesen napirenden voltak.

Ez időtájt történt, hogy a szászok egy jelentékeny része elhagyta az unitárius vallást s a református egyházba tért. Az akadémia tervét a reformátusok nagy örömmel fogadták, az unitáriusok ellenben szerették volna megakadályozni annak Kolozsvárt való felállítását. Ócsárló és gúnyos megjegyzések hangzottak el az akadémia ellen, melyek kedvezőtlen hangulat keltését célozták, annyira, hogy már meg kellett fenyegetni azokat, „akik az akadémia felől per ludibrium ignominiose szólották“. (Pokoly II. 89.). Bethlen a tervet egyéb gondjai miatt nem tudta megvalósítani s azért a gyulafehérvári iskolát segítette, támogatta anyagilag és szellemileg egyaránt. Minthogy a protestantizmus színvonala az utóbbi 20—30 év óta sülyedett, kitűnő papokat hívott be, így Váradról udvari papjául Keserűi Dajka Jánost, aztán Vári Alatus Jánost, Milotai Nyilas Istvánt. Heidelbergbe a maga költségén kiküldötte Gyöngyösi Andrást, a későbbi kolozsvári papot, Váci Pétert, Geleji Katona