Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
110 és enyhéknek fogják ítélni, ha az ellenkezők mérges szidalmaival és ádáz gyalázkodásaival összehasonlítják“. És a végén: „Világiakat, akár pápások, akár úgynevezett unitáriusok, vagy lutheránusok, valamint ezek egyházi embereit, különösen a szelidebbeket és békeszeretőket, ez írásomban bántani és bosszantani sem volt szándékom“. Geleji azokat, akik Dávid Ferenc utolsó véleményét követik, s »istenkáromló módon szószékekből hirdetik, hogy Krisztust nem kell segítségül hívni s kik igazi és őseredeti (genuinus) unitáriusoknak mondják magukat, judaizansoknak mondja, habár kisebb és alacsonyabb fokban. Mert valódi judaizánsok azok, akik tagadják Krisztus messiás voltát, a született zsidókkal őt még ma is várják és nemcsak nem imádják, hanem istenkáromló szavakkal illetik, a szombatot ünneplik, disznóhúst nem esznek s a körülmetélést az üdvösségre szükségesnek tartják. Ezek kiirtásáról kiadatott már az artikulus. A Socinushoz közelebb állók Krisztus imádását és segítségül hívását tanítják ugyan, de ezek sem egységesek. Némelyek nyíltabbak és őszintébbek, kik nemcsak tanítják Krisztus segítségül hívását, hanem nyíltan segítségül is hívják. Mások ravaszok, szóval ugyan mondják, hogy imádni kell és segítségül hívni, de valóban nem teszik sem nyilvánosan, sem még kevésbé magánilag. Ezeket a Socinushoz közelállókat kezdték dualistáknak nevezni. Alsted gyulafehérvári tanár Prodromus religionis triumphanitis Gyulafehérvár, 1635. c. munkájában szembe állítja Dávid Ferenc és Socinus nézeteit Jézusról s „viszálkodó megegyezésnek“ (concordiam discordam) jellemzi felfogásukat, mely csak abban egyezik, hogy Krisztus örök istenségét tagadják mindketten. A Dávid követőit „igazi“, a Socinus követőit „nem igazi unitáriusoknak“ (perfecti, imperíecfi unitarii) nevezi. Ez az, amit mi ma „tiszta“ és „szocinianus ‘ unitárizmusnak nevezünk. Abban megegyeznek mindketten, hogy Krisztus nem öröktől fogva való Isten, hanem időben lett azzá, azért Alsted szerint mégis két Istent konstruálnak s binariusoknak, vagy dualistáknak kellene őket nevezni. János Zsigmond alatt a Socinus felfogását fogadták el. ö pedig azt mondja, hogy akik Krisztust nem imádják és nem hívják segítségül, akik a szentháromságot elvetették, azokat ki kell közösíteni a keresztények társaságából. „Vajha most is erre köteleznék a mi unitáriusainkat, akik valóban Dávid Ferencet követik. Csalódom e, vagy igazán leveszik az álarcot a semijudaizansokról ? Hála az Istennek, az álarcot levették már róluk, mikor Erdély fejedelme, Rákóczi 1638-ban Dézsen a kolozsvári unitáriusoktól felszított szakadást megszüntette és elérte azt, hogy Krisztust
