Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

9

ment híveinek s egy nagy termet építtetett, melynek Segesvári Bálint szerint 30 ablaka volt s Appellatiumnak (Apollopalatium) nevezték. Izabella királyné a kolozsvári terület dézmanegyedét az iskola számára adományozta. Ez adomány emlékét örökítette meg az óvári templom ajtaja fölé helyezett kőlap e felirattal: Donatio regia sum, hereditas sholae hujus et pauperum, qui commoda mea alio averterit haec et similia deleatur ex libro viventium et memoria hominum. Anno Dómini 1557- — Királyi adomány vagyok, ez iskola és a szegények öröksége; aki javaimat, ezeket és másokat máshova fordítja, tömhessék ki az élők könyvéből s az emberek emlékezetéből.

Különben, hogy ez a felírat hol volt, arra nézve eltérők a vélemények.

Kénosi Tősér János egyháztörténetében előadja, hogy ez az adományozás a, cinterem falában és a tanácsházban is meg volt örökítve. És kérdezi: melyik és hol volt ez az iskola ? 1725, vagy 1726-ban tudós emberek gyűlésében tárgyalták ezt a kérdést s akkor Handsáros János, aki az óvári iskolából a tanulókat, mint szenior, a piaciba vezette, később kolozsvári polgár és gyakran városbíró, azt mondotta, maga Tősér is jelen volt: Abban az időben, mikor az adomány tétetett, a piacon volt egy iskola közel a templomhoz délről, ahol most van a cavea, vulgo kalitka vagy kalicka, vagy azon épület mellett, ahol a csizmadiák árulnak, vagy ahol az őrségről a katonák és mások is „ventris levandi causa solent sese recipére“. A dominikánusok zárdájának elfoglalása után ez az iskola más célra használtatod. Egyébiránt ez a kérdés nincs tisztázva, tovább vizsgálható. Mások szerint — úgymond — ez az adomány az óvári iskolára vonatkozik.

Jakab Elek (Kolozsvár története 2. 106.) szerint Kolozsvár városának 1734. jun. 23-án készült hivatalos leírásában, melyet a négy vallásból kinevezett férfiak készítettek, olvashatjuk : ez adományozás emléke nemcsak az Óvári Domokosszerzeti templom déli ajtaja fölé falba helyezett kőlapra volt felvésve, hanem a tanácsházon is latinul és magyarul. De a betűk akkor már olvashatatlanok voltak.

Kanyaró szerint a felírat szintén az óvári templom ajtaja fölött volt bevésve.

Szent-Ábrahámi egyháztörténelmében (471. 1.) elmondván János Zsigmond adományának történetét, hozzáteszi: „Annak okáért a piaci templom cintermében a délfelől álló részében, a (várdára) vigyázó strázsa-házra néző, de most zárva álló kapu feliben egy kő tétetett vala a következendő