Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)
Első könyv
A Mt 24,24-ben és a Mk 13,6-ban maga Krisztus, a mi Megtartónk világosan mondja: sok hamis próféta fog támadni, akik Alkrisztusokat, azaz hamis Krisztusokat fognak hirdetni, akik az igazi egyeden Krisztust meg fogják ölni. Lukácsnál a 21,32-ben pedig kifejezetten az áll, hogy már egész közel volt ennek a megsemmisítésnek az ideje. PÁL Pál is figyelmeztetett a 2Kor 11,3—4-ben ezt mondván: Félek, hogy miként az a kígyó elcsábította Évát ravaszságával, úgy a ti elmétek is eltántorodik attól az egyszerű igazságtól, mely Jézus Krisztusban van. Mert ha az, aki jön, más Jézust prédikál, akit mi nem prédikáltunk; vagy ha más lelket fogadtok el, akit tőlünk nem kaptatok, vagy más evangéliumot, amelyet szintén nem vettetek, bizonyosan eltűrnétek. Nemhiába jövendölte Pál ezt kezdettől fogva, mert ha nem sejtette volna előre, hogy más Krisztust és más lelket fognak behozni, más evangéliummal, mi szükség lett volna ezeket hangoztatni a más Krisztusról, a más lélekről és az evangéliumról, továbbá a Sátán ravaszságáról, mellyel azokat az ő sajátjait akarja majd az emberekre ráerőszakolni? Azonkívül miért említette volna a Sátánnak azon fortélyait, amelyekkel rászedte Adámot és Évát, ha az apostol nem látta volna előre, hogy a Sátán ugyanezzel a ravaszsággal fog mindeneket megrontani, mégpedig úgy, hogy az embereket istenekké teszi, s aztán majd minden tiszteletet megad ezek koholmányainak. A Sátán haditerve az volt, hogy amiképpen Adámot és Évát megcsalta, az elbizakodottságot kihasználva ugyanúgy szedjen rá minket is az Antikrisztus által. A 2Tim 2,7—8-ban gondosan figyelmeztet erre ezekkel a szavakkal: Fontold meg, amiket mondok: adjon azért az Úr néked belátást mindenekben, emlékezzél meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki Dávid magvából való az én evangéliumom szerint. Lásd azt is, milyen fontos az az intelem, ahol az Istenhez könyörög Timóteusért, hogy megértse, nem alaptalan az intelme. Majd pedig meginti, gondold meg (úgymond), emlékezzél meg arról, hogy Jézus Krisztus a Dávid magvából van, amint a Róm 1,3-ban is mondja. S vajon, ha nem sejtette volna előre, hogy más valaki jön a Dávid magján kívül, óvott volna-e ettől olyan szorgalmasan? Bizonyára, ha ismert volna valaki mást a Dávid magja előtt, aki nem is annak a magjából származott volna, nemcsak megemlítette volna azt, hanem fundamentumul állította volna, ahogy az lKor 2,2-ben megírta, hogy ő csak a megfeszített Krisztust ismeri. János is azt teszi meg fundamentumnak, aki testben jön, nem aki test nélkülinek vagy a test előttinek koholtatik az Antiknsztus által (Jn 1,32-36). 39
