Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
98 házi közösségnek biztosítania kell a lelki élet szabadságát s a közös célok elérésére irányuló minden egyéni megmozdulást támogatnia kell. Egység a sokféleségben és a sokféleség az egységben csakis ez a helyes, az organikus felfogáson alapuló megoldás, ahol minden egyesnek megvan a maga sajátos munkatere a közösség egységes célkitűzésének megvalósításában. A stockholmi és a lausannei konferenciák álláspontja kiegészítik egymást. Az első jelszava: élet és tevékenység az egyházban, az utóbbié: hit és egyházszervezet. Ez a két álláspont nem zárja ki egymást, hanem kiegészíti. Mindenkinek éreznie kell a nagy közösségben is az elhivatása szerint neki jutó szerepet, mert csak így érzi jól magát az egyházban. Az egyesnek, akiben megvan a kellő önfegyelmezettség s aki meg tudja érezni a lélek Istenhez való emelkedésének azt a fokozódó erejét, amely a közösségben rej íik, már nem lehet probléma az individualizmus. Az egyház, amelyben az egyes és a közösség szelleme szerencsés összhangban olvad össze, képes lesz arra, hogy eszköz legyen magasan fölötte álló isteni célok megvalósítására. Mert nem az egyháznak kell győzedelmeskednie, hanem benne és általa a Jézus szellemének. Az egyház feladata nem az, hogy hatalmi tényező legyen, hanem hogy áthassa az evangélium szellemével a társadalom legszélesebb rétegeinek érzületét s ezáltal munkásokat neveljen a jézusi eszmék szolgálatára. Az egyház ennek a célnak eszköze. Ez a különbség a megtisztult protestáns egyházfogalom és a katholikus között, mely utóbbi az eszközt teszi a cél helyébe. Egy valóban protestáns egyházi közösségnek megalkotásához öntudatos, fegyelmezett lelkekre van szükség, akik átérzik a szolgálat fontosságát s a szentlélek erejétől áthatva végzik munkájukat.
