Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
61 nel való összefüggésünk érzete. A kijelentésnek nincsenek korlátái és egyetértünk Channinggel, amikor azt mondja, hogy a kijelentés és a természet egymással nem ellentétesek. A történelem és a tapasztalat mégis arra tanít, hogy akkor beszélünk kijelentésről, amikor az Isten erejének hatását érezzük meg személyesen életünkben. Hogy valóban kijelentésről beszélhessünk, ahhoz szükséges, hogy mindaz, ami kijelentés tárgyát képezheti, személyes élmény legyen, mert anélkül hiányzik a legfontosabb kritérium. Nagyon jellegzetes jellemvonása még a kijelentésnek, hogy fejlődésre alkalmas, tartalmában gyarapodó. A szellemi élet fejlődése mindig tágabb és tágabb mezőkön fedezheti fel az isteni megnyilatkozást. Minél szélesebbkörű az értelem és a belátás, minél mélyebbre nyúlnak el a vallásos és erkölcsi érzelmek gyökerei, annál biztosabb alapokra támaszkodik a kijelentés. Pascal mondja: Az emberi dolgokat ismernünk kell, hogy szeressük, az isteni dolgokat pedig szeretnünk kell, hogy megismerhessük. Talán a szeretet az anyja minden kijelentésnek, ez az alap, amelyből Istennek megragadása fakad. A Jézus által történt kijelentés. Meg kell felelni még arra a kérdésre, hogy mit jelent számunkra a bibliában található, főleg Jézus személyén keresztül történt kijelentés. Nemcsak saját személyes vallásos tapasztalatunk alapján juthatunk kijelentéshez, hanem mások is közölhetik velünk. A másokon keresztül hozzánk jutott kijelentés csak abban az esetben lesz a mi számunkra valóban kijelentés, ha sajátunkká lesz, vagyis ha mozgásba hozza bennünk azokat az erőket, amelyek Istennel való kapcsolatainkra irányulnak, másfelől pedig olyan igazságokat tartalmaznak, amelyek a szellemi életnek eddig ismeretlen területeit nyitják meg számunkra, amely új tartalommal telíti meg a lelket. Ilyennek látjuk Jézusnak az evangéliumokban kijelentett tanításait. Két szempont ad az evangéliumok tartalmának összehasonlíthatatlanul nagy jelentőséget Az egyik az, hogy az evangéliumok útján az emberiség egy része olyan igazságok részesévé lett, amelyek az Istennek az emberhez való viszonyát felül nem múlható tökéletességgel mutatják. Másfelől pedig Jézus, amennyire a szórványos adatokból ismerhetjük szellemi arcképét, maga is kézzelfogható módon átélte mindannak teljes igazságtartalmát, amit tanítványaival közölt. Felismerte Isten tisztán szellemi természetét, az emberi léleknek az istenivel való rokonságát. Közelebb hozta Istent az emberhez s az embert az Istenhez. „Isten lélek s
