Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
52 A teremtés munkája tehát valóban isteni s erre nemcsak a hit vezet reá, hanem az emberi tudás fogyatékossága és korlátozottsága is szükségképpen utal. A teremtés misztikáját Isten nélkül elképzelni lehetetlen. Ez a mély belátás nyilatkozik meg a bibliában és a keresztény világfelfogásban akkor, amikor Istent a világ teremtőjének mondja. Istennek szerető atyaként való felfogása a keresztény istenfogalomnak legjellegzetesebb alkotórésze. Mi atyánk és „az Isten szeretet“ lépten-nyomon visszhangzik az evangéliumokban és Pál apostolnál. Az unitárius vallásos gondolkozás különös súlyt helyez erre ama viszonynál fogva, ahogyan az Isten és az ember között fennálló vonatkozást felfogja. Hogy Isten nekünk, embereknek szerető atyánk, ez azt jelenti, hogy Isten szeret minket, ahogy János IV. r. 10. v. mondja: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy Őszeret minket“. Ez a szeretet végtelen, kimeríthetetlen és irgalommal párosult. Egyetemes, amelyből senki kizárva nem lehet. Attól, hogy Isten szeressen bennünket, nem tudunk elszakadni, még akkor sem, ha ellene cselekszünk. Isten szereti a jókat, igazakat és a bűnösöket egyaránt. Ebben áll az Ő szeretetének mérhetetlen, emberileg eléggé föl nem fogható és nem méltányolható nagysága. Ebben nyilatkozik meg leginkább Istennek minden emberi elgondolás határait meghaladó erkölcsi fensége és ereje. Nem hiába akarta Ritschl Isten egész lényét és minden tevékenységét a szeretetből levezetni. Az isteni szeret az embert sohasem tekinti eszköznek, fölemeli az embert magához személyes közelségébe s hivatásának betöltéséhez segítve Isten országának munkásává avatja. Ez nem szeszély, hanem Isten lényének természetes következménye. Ebben áll az Ő atyai szeretete. Homéros is beszél Zeusról, mint az istenek és az emberek atyjáról, itt azonban az atya fogalmának nincs mélyebb etikai tartalma, mig a kereszténységben erkölcsi tartalommal telik meg. Isten atyai szeretetének következménye az, amit gondviselésnek (providencia) nevezünk. A régi protestáns felfogás a gondviselésnek két mozzanatát különböztette meg: a megtartást és a világ kormányzását (konzerváció és guvernáció). Mai felfogásunk szerint az isteni gondviselés a keresztény világnézetnek egyik fontos alkotórésze. Megkülönböztetjük az egyéni és az általános gondviselést. Az első azt jelenti, hogy hisszük és érezzük, hogy Isten a mi egyéni sorsunkat figyelemmel kiséri, irányítja. Ha rossz sorsunk van, nem
