Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
18 hitének és érzésének megerősítésére. Háttérbe szorítja mindazt, ami rendszer, ami fogalom s a vallást a szó szoros értelmében élni akarja egyéni szabadságának teljes fenntartásával. A szubjektivizmus felsorolt formáinak megvannak a maga előnyei és érdemei s a kettőnek szerencsés egybeolvasztása, amellyel elég gyakran találkozunk, mondhatni kiegészíti egymást s teljessé teszi az unitárius vallásosságnak azt az általános megnyilvánulási formáját, amelyet a mindennapi életből is ismerünk. Az unitárius vallásos felfogás valóban lehetővé teszi,, hogy benne mind a két tipus kialakulhasson. A racionalista, amely az ész szerepét minden vallásos igazság megítélésében alapvető fontosságúnak tartja s a biblia tanításaira is a józan ész mértékét alkalmazza. Másfelől pedig kialakulhat a második tipus is, amely minden dogmát és hittételt félretéve, illetve mindezt mellékesnek találva, a vallás megélését, a keresztény hit igazságainak gyakorlati, érzelmi megvilágítását sürgeti. Minden szubjektivizmusnak, nyilatkozzék ez meg a vallás vagy világnézet területén, megvannak a maga nagy hibái és a maga nagy értékei. Ilyen hiba pl. az, hogy a szubjektivista elsősorban magát látja, magát tekinti sok tekintetben kiinduló pontnak s emiatt gyakran elhomályosodik előtte az, ami fölötte van, aminek ő is alá van rendelve és aminek ő is egy része. A dolgokat, a világot, sőt magát Istent is a maga szemszögéből mérlegeli. Vallást alkot magának, de kevéssé ismeri fel a vallásnak rajta kívül fekvő transcendens tényezőit. Aszerint, hogy egyéniségében az ész. vagy az érzés túlnyomó, racionalistává vagy romantikus misztikussá válik. A szubjektivizmus másik fogyatékossága a relativizmus. Egy dolgot nagyon sokféleképpen lehet megítélni. Ha a megítélésben az „ész“ egyéni szempontja az irányadó és nem a dolog maga, akkor az igazság relativ. Ámde semmi sem épülhet fel relativ igazságokon, mert nincs relativ igazság. Relativ a mi megismerésünk az igazságra nézve, de maga az igazság nem lehet relativ. Ha nem volna abszolút igazság, akkor az ember szellemi életének nem volna mire felépülnie. A vélt igazságok időlegesek és feltételesek, reá segíthetnek az igazság megismerésére, de maguk nem igazságok. Olyanok, mint az állvány az épület körül. Amint vannak objektiv igazságok a tudományban, úgy kell lenciök ilyeneknek a hit számára is. Ez első pillanatra meglepőnek látszik, pedig így van. A szubjektivizmus a vallás területén is hiányos és kiegészítésre szorul.
