Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
I. Bevezetés. A hittan jelentése
11 amely ennek a disciplinának tartalma, nevezzék akár dogmatikának, akár hittannak. 3. §. Normativ tudomány-e a hittan? További kérdésünk az, hogy vájjon a hittan normativ tudomány-e? Helyes-e az a felfogás, hogy a hittannak arra kell felelnie: mit kell hinnünk; az erkölcstannak pedig arra: mit kell cselekednünk? Eszerint a hittan tételei époly kötelezők valakire nézve, mint az erkölcstan normái. A kérdés nem ilyen egyszerű. Az erkölcstannál eljutottunk odáig, hogy nagyjában mindenki tudja, hogy mi erkölcsös és mi nem. Az erkölcsi törvénynek ismerjük legalábbis olyan formai megfogalmazását, amelynek kötelező voltát, egyetemes és mindenkire vonatkozó érvényét senki kétségbe nem vonhatja. Az erkölcsi törvény előtt meg kell hajolnia a legmakacsabb és legszélsőségesebb individuálistának is. Itt nincs alku, nincs kitérés. Az erkölcsi törvényt követnem kell, akár tetszik nekem, akár nem. Ha föléje helyezem magam, megsemmisülök, ha nem is realiter, de erkölcsileg. Az erkölcsi megsemmisülés pedig több és súlyosabb, mint az anyagi megsemmisülés. Másként áll a helyzet a hit világában. Itt sokkal nagyobb szerepe van az individuálitásnak. Ha van valami a világon, ami szorosan hozzá van tapadva az egyén lelkivilágához, akkor ez a hit. Egyetemes normákat előírni az ember számára, hogy mit higyjen, a legnehezebb dolog, noha nem lehetetlen. Megtette ezt a katolikus egyház, amely a maga hitigazságát feltétlen normául állítja oda mindenki számára. A katolikus eljárásnak több tekintetben sikerült is objektiv rendszert alkotnia anélkül, hogy az egyén sajátos individuális hitét megsemmisítette volna. A katolikus hivő a maga egyéni hitét az egyház normativ hitelvein, dogmáin keresztül éli ki s a kettőt összhangba hozva, harmonikus egységet tud teremteni köztük a maga számára. Az egyes itt örvend a maga alárendeltségének s kívánja az objektiv hatalmat, amely őt erejével magához vonzza. így olvad fel az individuálitás egy föléje emelt objektiv hatalomban, az egyházban s annak tanításaiban. A protestántizmusban ez másként van. A hit egyéni természete sokkal inkább előtérbe nyomul és érvényesülni igyekszik az objektív hatalmakkal szemben, nemcsak az egyházzal, hanem a szentírással szemben is, amennyiben annak tartalmát és igazságait egyéni meggyőződése szerint magyarázhatja. Egyéni hitét nem rendeli alá feltétlenül semmiféle tekintélynek. A külső, tekintélytényezők mellett jelen
