Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

Bevezető szavak

Az előszó röviden rámutat arra, hogy Dávid Ferenc munkáinak kiadására két szempontból van szükség. Egyik, hogy a nagy reformátor munkáit minél jobban és minél szélesebb körben megismerjük, másik, hogy helyesen ismerjük meg. Mindnyájunk által sajnálatosan tapasztalt tény, hogy Dávid Ferenc nagyszerű alakját, vértanúságot is vállaló kereszténységét némelyek ma sem értékelik úgy, ahogy kellene, sőt néha még a szombatosság vádjával is illetik. Nem elég, hogy régen a meg nem értő kor és árulás életfogytiglan tartó börtönre ítélte, hanem azt a méltatlan ítéletet fönn akarják tartani az idők végéig. Ezzel az igazságtalan ítélettel, mint koronatanú áll szemben Dávid Ferencnek igazi szelleme, a nagy magyar reformátor irodalmi hagyatéka s ezek közt nem utolsó helyen a „De Dualit a t e“ című rövid mű, amely most M á r k o s Albert tanár fordításában magyar nyelven is napvilágot lát.

Ez a kis könyvecske Defensio Frcincisci Davidis in negotio de non invocundo le hu Christo in precibus“ című, Dávid halála után megjelent mű függelékében húzódik meg. Jakab Elek, Dávid Ferenc életírója ezt a művet nem tartotta a dévai vértanú művének s az unitárius egyháztörténetírás ezen az állásponton is maradt egészen dr. Borbély Istvánig, aki ennek a kis műnek a fontosságát nagyon kihangsúlyozta s éppen ebben találja meg azt a teológiai álláspontot, amely Dávidot Blandratától és Socinus Faustustól elválasztotta s amelyért holtig tartó fogságra ítélték. A művet természetesen a már elítélt Dávid Ferenc barátai adták ki, hogy megvédelmezzék az ő hittani álláspontját. Jellemző, hogy a legelső egyháztörténetíró, aki a művecske fontosságát felismerte és Jakab Elek álláspontjával szemben is Dávid Ferenc művének tartotta, a református Pokoly József volt,1

i Prot. Szemle 1898. 28. 1.

5