Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
hogyan hívjuk akkor segítségül az Atyaistent, akit némelyek véleménye szerint közbenjáró nélkül segítségül nem hívhatunk? Ha szilárdan megáll az a ti alaptételetek, amit a pápisták ellen szoktatok hánytorgatni, hogy az egy igaz Istent senki segítségül nem hívhatja, csak a Krisztus közvetítése által és ha Krisztus amaz egy igaz Isten, akkor nyilvánvaló, hogy az egy Istent nem lehetne segítségül hívni. Mindezt ellenetek lehet fordítani. Aki segítségül hívja az Atyaistent, Krisztust és közbenjárót nem hívhatja segítségül, mert senki az Atyaistent közbenjáró nélkül igazán nem hívhatja segítségül. Már pedig a közbenjárót nem hívják segítségül, hiszen maga is az Atya segítségét kéri a maga és azok érdekében, kiknek ügyét védi és akikért közbenjár. Ha mint közbenjárót segítségül nem hívhatjuk, de mégis segítségül kell hívni, akkor szükségképpen mint Istent hívjuk segítségül. IV. telel. A megigazulásról. B. Gy. Megengedjük, hogy az Atya, minden jó forrása, az idők kezdete előtt a Krisztusban nekünk ingyen igazságot és életet ajándékozott és ezért benne teljes szívünkből hinnünk kell. Mivel azonban hitünk nem csupán az Atyát, hanem a Fiút is illeti, azt mondjuk, hogy ha az újszövetség szerint Isten tetszését el akarjuk nyerni, hinnünk kell a megfeszített Krisztusban is, mert különben a Fiú nélkül hiábavaló a mi hitünk az Atyaistenben. Egyébiránt, mivel elválasztatásunk föltételéül az van szabva, hogy képezzük magunkat Krisztushoz hasonlókká, és járjunk azokban a munkákban, melyeket számunkra Isten kezdettől' fogva előkészített, azért azt is hisszük, hogy egyetlen hívő sem idvezülhet belső szeretet és feddhetetlenség, továbbá külső jó cselekedetek nélkül, mert a hitet, mintegy függvényekként, szükségképpen mindezen jó cselekedeteknek kell követniük. Ez tehát, hitünk szerint a megigazulás rendje, végcélja pedig az Alyaisten dicsőségének öregbítésére irányuló buzgalom. Hogy vájjon az örökélet elnyerésére ez a négy tétel egyszersmind és szükségképpen megkívántatik-e, az majd a maga helyén fog kiderülni. 47
