Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)

könyörgés érvénye meg nincsen? Avagy a szentírás igaz­ságával ellenkezőleg azt állítjuk, hogy most is meghal és vérét hullatja? Azután, hogy lehet igaz az, hogy mi meg vagyunk váltva és kiengesztelve, hogy az a mű Krisztus tanúsága szerint befejeződött, nekünk hasznunkra van és érvényes, ha az ő beszédében megmaradunk és parancsola­tait megtartjuk? Ezek a szeretet művelésére, az élet szent­ségének követésére hasznosak, a velük ellenkező dolgok növelik a vétkezésben való biztonságot és szabadságot. Hiszen ki ne vétkeznék nyugodtan, ha Krisztus most is közbenjár, kiengesztel és megvált? Ezt tanítani annyi, mint vánkost meg párnát varrni, hogy az emberek vétkeiken nyu­godtan alhassanak és minden igazságaiknál rámutassanak Krisztus vérére és közbenjárására, amiként az Úr panasz­kodik Ezékiel által a hamis prófétákról. Azt mondom tehát, hogy személyét illetőleg ő megszűnt a megváltás és közbenjárás munkájától. Hiszen világosan meg van mondva: mi már megváltattunk és kiengeszteltet­­tünk. Minthogy ugyanis a közbenjárás széthúzó felek közt történik, a széthúzás és ellenségeskedés pedig, a szentírás tanítása szerint, Krisztus halálával eltöröltetett, ez okon bizonyára azt kell gondolni, hogy a megváltás és közben­járás munkájától ő is megszűnt. Ami azonban az ő hatását illeti, állítom, hogy nem szűnt meg, mert ott áll Isten orcája előtt és érettünk közbenjár, és ez az állandó áldozat már az ószövetségben is szüntelenül vázolva van. Krisztusnak az Atyaisten jobbján való ülését, megenge­dem, a szentírás olykor kormányzásnak s azon gondosko­dásnak veszi, mellyel Krisztus a maga egyháza iránt fog viseltetni. Azonban tagadom, hogy ezt minden esetben így kell fölfogni. Ennek igazságát így bizonyítom be: Máté 26:64. v. ez van mondva: „Nemsokára meg fogjátok látni az embernek fiát ülni az Istennek jobbján, és eljőni az ég felhőiben.“ Ugyancsak Máté 24:30. és Márk 14:62. „Hogy ez akkor lesz, mikor az embernek fia el jő“, arról őmaga tanúskodik. Ami pedig I. Pét. 3-ban, a zsidókhoz írt levél­ben, meg a Jelenések könyvében van mondva, hogy t. i. maga alá vetvén az angyalokat és hatalmasságokat, most uralkodik, azt másképpen értelmezni nem lehet, hanem hogy a szentírás szokott szólása szerint, a dolog örök bizo­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom