Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
sége által. Ef. 4. és máshol. Negyedszer, hogy álljon Isten orcája előtt, közbejárjon és szót tegyen érettünk. Mert kicsoda fogja megtagadni az írás szavait? Csakhogy minő értelemben van mondva, hogy Krisztus Isten orcája előtt áll, szót tesz érettünk és közbenjárónk minekünk, ezt még ellenfeleink sem merik betű szerint magyarázni; azt mondják ugyanis, hogy ezen szolgai műveletek és cselekedetek legkevésbbé sem illenek a megdicsőült és felmagasztosult Krisztushoz. Sőt azt tanítják, hogy ezeket a mennyei ország mértéke szerint kell érteni, vagyis, hogy Krisztus áldozatának jóillata és az ő érdeme van szüntelen Isten színe előtt s ez Isten orcája előtt való amaz állása, szótétele, közbenjárása és Istennek a Krisztus által mívelünk kötött szövetsége új és örök emlékezete, amelynek az időszak elmúlásáig, vagyis mindenek helyreállításának idejéig kell tartania. Megmondatott, hogy Mózes az ószövetség közbenjárója, Istennek szentjei pedig Mózes halála után is imádkoztak, hogy emlékezzék meg Isten az ö szent szövetségéről, melyet Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal és Dáviddal kötött, könyörüljön rajtuk és hallgassa meg az ő könyörgéseit. Vájjon ebből azt kell-e következtetnünk, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Dávid, úgy jártak közben, úgy könyörögtek és úgy közvetítettek akkor is, mint amiként földön jártukban cselekedtek? Avagy azért Istenekként hívták segítségül és tisztelték őket, ha a hasonló kitételekből ugyanazon ítéletre kell következtetnünk? Mi akadályoz meg akkor minket abban, hogy Krisztusról is ugyanazt ne gondoljuk? Hanemha azt nem akarjuk állítani, hogy ő, ha az Atyaistennel nem egyenlő is, mindazonáltal egy kisebb Isten. Ötödször ezt teszed hozzá: Igenis hisszük, hogy nekünk a beléje vetett hit által van életünk, ahogy Pál írja a galatákhoz, őbenne Krisztus él és hogy azt az életet, amelyet húsban él, az Isten fiába vetett hit által éli (Filipp) vagy pedig, az élet őneki a Krisztus és a halál nyereség. Ha reményünk és hitünk, amiről az apostolok írnak, hiábavaló, a mi állapotunk a legnyomorultabb lesz az összes halandók között, amint az írás I. Kor. 15-ben mondja. Azt felelem, először is te kétségkívül tudod és felfogod, hogy ez a kifejezés: örökélete van az Isten fiába vetett hit átal, másképpen értendő, mint: örökélete van az Atyaistenbe 18
