Dávid Ferenc: Dávid Ferenc értekezése a kettő Istenségről. De Dualitate (Kolozsvár, 1943)
vájjon Isten-e, vagy nem, mi egyebet lehet erre felelni, mint hogy az istenség ugyanaz, a személy azonban más, az Atya és Fiú számszerűit kettő, de a Fiú nem Atyaisten, hanem valami más, és az Atyánál kisebb stb. Tudom, nem fogod tagadni, hogy egy Isten van, amaz Atya, ki Isten volt öröktől fogva, az most is, s az lesz ezután is; Krisztusról állítani nem mered, hogy öröktől fogva Isten volt, sem pedig azt, hogy örökre Isten lesz, I. Kor. 15-ben az van mondva, hogy az országot át fogja adni Istennek és az Atyának, hogy legyen Isten, minden mindenekben. Határozottan minden mindenekben. Hátra van az a harmadik kérdés, vájjon Isten-e és Istennek kell-e őt mondani. Tudhatod, hogy mindazon bizonyságok, amelyeket ellenfeleink Krisztus istenségének a bizonyítására az ó- és az újszövetségből idézni szoktak, vagy mind az Atyáról beszélnek, vagy el vannak ferdítve és meg vannak rontva. Egyetlen hely van: és az Ige Isten vala; ennek pedig magyarázata Luk. 24: Próféta vala szóval és cselekedettel; Csel. 10. Isten vala ővele. így sok Isten van az égben és földön, az égben az angyalok, a földön az elöljárók, míg Isten küldetésében és tisztében járnak el és küldőjük nevével nevezik őket; azonban ha hivatalukat letették, egyáltalán nem hívják őket isteneknek. Kicsoda nevezi most Cyrust Izrael Istenének, holott Izraelt sem meg nem szabadítja, sem meg nem menti? Ki fogja Mózest Pharao Istenének mondani, holott Pharaót sem meg nem szabadítja, sem le nem veri, sem érte közbe nem jár? Kicsoda fogja pedig Cyrust és Mózest segítségül hívni, avagy kicsoda fog tőlük a maga számára javakat kérni? Bizonyára senki, akinek megvan a józan esze és nem hinném, hogy te magad is ezt megtennéd. Tudom: erre azt mondod, áll ez Mózesről és Cyrusról, de nem áll Krisztusról. Kibogozta ezt a csomót maga Krisztus Ján. 10-ben. Én ugyan nem mondom, hogy Isten vagyok, de nyilvánvaló, ha azt mondtam volna, nem tévedtem volna. A prófétákat és a kormányzásra kiválasztott királyokat isteneknek nevezik, miért nem mondhatnám én magamat káromlás nélkül Istennek, holott meg vagyok szentelve és azért küldettem e világba, hogy a ti Messiástok legyek? Nem is tudom, miben külömbözik Krisztus amazoktól, hacsak nem