Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
55 zendö kutatások minket nemcsak, mint magyarokat, de mint unitáriusokat is elsőrendűen érdekelnek. Minden adat, ami az ősmagyar vallásra fényt derít, becses érték lehet számunkra, mert eljöhet az idő s hitünk szerint nem késhet soká, amikor keresztény egy-Isten-hitünknek megtaláljuk az örök magyar alapját az ősmagyarok egy-Isten-hitében is. Amikor elháríthatjuk magunkról a rosszhiszemű vádat, mely szerint a mi unitárizmusunk a judeo-keresztény egy- Isten-hitnek lenne a folytatása. Célunk a magyarságunk és kereszténységünk tökéletes összhangbahozása. S ezt csak úgy érhetjük el, ha tudományos alapon bebizonyíthatjuk, hogy unitárizmusunk nem egyéb, mint ősi magyar vallásunk jézusi megtermékenyülésben és kiteljesedésben, nem egyéb, mint magyar kereszténység vagy evangéliumi magyarság; a tiszta kereszténységnek s az örök magyar lelki értékeknek egy vallásos gondolatba, az unitárizmusba való kikristályosodása. Dolgozatom bevezető soraiban tudatosan jellemeztem az unitárius lelkészt evangéliumi magyar embernek, mert már akkor fel akartam erre az új gondolatra hívni a közfigyelmet. Az evangéliumi magyarság nemzeti megfogalmazásban népi magyarság. Az unitárius lelkész egész magatartásában népi kell, hogy legyen, nem divatból, hanem abból a letagadhatatlanul nehéz, de fenséges tényből, hogy ő a „népegyház” fia és apostola. Befejezésünkhöz közeledve, néhány szóban összegezzük az elmondottakat. Megállapítottuk, hogy az unitárius lelkész az az evangéliumi magyar ember, aki megtestesítője, élő hordozója az unitárius gondo-
