Magyarság és vallás (Budapest, 1942)
Simén Dániel: Unitárius lelkész az új világ küszöbén
43 érző emberek számára. Sőt, ma annál inkább ambicionálja az „elhihetőséget” mennél inkább terelik a vallást az irracionalitás, szorongatóan, szűk akolba kényszerített világa felé. Az „elhihetőség” lesz az az arany középút, amely nem a semleges, a se ide, se oda nem tartozás középútját, hanem a szív és ész szintetikus, kiegyensúlyozott arany középútját jelenti, amely felé azok is közeledhetnek, akiknek van vallásuk, de jelenleg nincs egyházuk, akik az egyházakon kívül a lényeg-kereszténységben, öntudatlanul bár, de nagy utat tettek meg az untiárius hitvallásig. A tudományos életszemlélet sajátos színt kölcsönöz az unitárius lelkész élethivatásának az új világ küszöbén. Ma már egyedül az ő igája és gyönyörűsége a kultúr protestantizmus vállalása és megélése. Az ortodox felekezetek sietve szabadulatk ettől a gondolattól, mert ez öntudatlanul is közelhozta őket az unitárizmushoz. Volt idő, amikor csaknem belénk szakadtak. Ha valaki kételkedik állításunk valódiságában, ne sajnálja a fáradságot s hasonlítsa össze az első világháború előtti református és unitárius prédikáció irodalmát s meggyőződést szerezhet magának. Azóta részükről nagy visszakanyarodás történt s ma az unitárizmus távolabb áll az ortodox protestantizmustól, mint amaz a katolikus hitfelfogástól. Hogy ez a tény végeredményben melyik félnek jelent előnyt vagy hátrányt, azt most ne kutassuk. A mi útunk töretlenül előre vezet. Olyan kilátók felé, ahol nemcsak a szemhatár tágul, de az egész lényünk tisztább, frisebb levegőhöz, és alkalmasabb környezetbe jut.
