Magyarság és vallás (Budapest, 1942)

Kelemen Imre: A mi szerepünk

15

hogy érezze, de különösen azok, akik az élre, az őrhelyekre állíttattunk, és vezetésre hívattunk el, kell, hogy érezzük a felelősség súlyát ma, amikor közeleg a megméretés ideje. Az európai ember, sőt mondhatnám az egész emberiség életében egy új világ, egy új élet hatalmas és határozott lépésekkel közeledik. Vigyáznunk kell, nehogy ez az új élet észrevétlenül haladjon el melettünk, mint nem látható, véka alá rejtett világosság mellett, vagy eltaposson, mint megízetlenedett sót, hanem a mi hitfelfogásunkban rejlő nagyszerű értékeket, mint életízt adó sót, mint életirányt adó világosságot vigyük a meglátás és értékelés látható magaslatára, hogy ez az új életbe beleilleszkedő nép, Magyarország és emberiség az új élet kezdetén úgy tekintsen reá, mint egykor a Dávid Ferenc idejében tekintett Erdély népe a Dávid Ferenc unitárizmusára.

Unitárius Testvéreim! A régmúlt idők egyik nagy bölcsének, Sokratesnek rajongói, a bölcs életének nagy fordulója alkalmával gazdag ajándékokkal kedveskedtek. A rajongók között ott volt egy szegény is, aki bár nem tudott látható ajándékot vinni, mégsem maradt el a többiek közül. Amikor a sor reákerült, így szólt: Mester, én nem követhettem a többiek példáját, mert szegény vagyok, de elhoztam mindazt, ami a szívemben van ajándékképpen neked.”

Testvéreim! Az isteni igazságszolgáltatás a történelem útján mind közelebb hozza Magyarország számára azt a nagy napot, amikor az ünnep boldog hangulatában az ország minden közössége felkínálja az új, megnagyobodott, az új élet felé induló Magyar